Sokszor, sok ember beleesik abba a hibába, hogy a korábbi kapcsolatainak a kudarca miatt begubózik, bezárkózik, elbújik a világ és embertársai elől...
Érthető ha egy súlyos szívtörés után senkivel nem akarunk se komoly, se laza kapcsolatot létesíteni, hiszen legutóbb is csalódás lett a vége a nagy őszinteségnek, így bizalmatlanul fordulunk, illetve nem fordulunk az emberek felé...
Egy ideig jó dolog a falaink biztonságát élvezni, jó érzés onnan szemlélni a világot, ott nem érhet minket semmilyen kellemetlen élmény, ott ahol magunkban, de magányos farkas módján élünk...
Gyenge, félszeg ember módjára falakat építünk, tégláról-téglára rakosgatjuk...míg végül égig és a várfal, ami egyben börtön is...
Börtön is, mert semmilyen inger, semmilyen kapcsolat nem ér el hozzánk...visszapattannak mint a tűzfalról a vírusok vagy egyéb támadások...
Amíg falak között és mögött élünk, addig minden közeledést támadásnak vélünk, nem reagálunk helyesen még a becsületes, őszinte és játszma mentes emberek közeledésére sem...
Kell egy vár ahova visszavonulhatunk amikor baj ért minket, kell egy biztos menedék, ahol a sebeinket nyalogathatjuk és felépíthetjük újra magunkat!
De az az önvédelmi és önsajnáló állapot ne tartson túl sokáig, mert akkor halálra ítéljük már akkor a jövőbeni kapcsolatainkat, amikor még épp csak születőben vannak...
Félős és gyenge ember bújik örökre a falai mögé...
Az erős és bátor ember hidakat épít.
Hidakat, utakat épít ami hozzá vezet és csupra sárga keramittal rakja azt le, hogy biztosan megtalálják...
Hidakat épít, de akkorát amin átkelhetnek mindazok az emberek akik kíváncsiak rá és mindarra ami ő maga.
A híd egy kinyújtott kéz, ami a túloldalról nyúlik feléd...
A híd megérint...
A híd összeköti a két partot...
A híd egy baráti és bizalmas szó...
A híd áthidalja a mélységes szakadékokat...
A híd átkelő, amin átmehetsz biztonsággal a túlsó partra, ahol valaki vár...
A híd egy út, ami átvezet a rosszból a jóba...
A híd egy lehetőség, egy kihasználásra váró alkalom amit ha választasz, akkor átérhetsz egy másik dimenzióba, ahol csak jobb, szebb és tágasabb világ vár rád...
A híd arra jó amire kitalálták...összeköt embereket, megvalósít vágyakat...
Aki erős, az hidakat épít...
Aki erős, az bizalommal fordul a világ és az emberek felé...
Aki erős, az kinyújtja a kezét, kitárja a karjait, hogy megölelhesse azt aki a hatósugarába ér...
Aki erős, az minden korábbi fájdalmát beledobja a folyóba és megkönnyebbülve nézi, ahogy a sodrás elviszi...
Aki erős, az nem szed vámot, se hídpénzt...de még sorompót sem tesz a híd elé...nem tart forgalom lassító demonstrációt...szabadon járhat-kelhet bárki azon a hídon ami hozzávezet...
Aki erős, az őszintén, nyitottan, bátran vállalja mindazt a feladatot, amit egy új ember megismerése tartogat magában...
Az erős ember hidakba fekteti az energiáit...hidak építésére használja azokat a köveket amivel megdobálta a sors és korábbi nem megfelelő emberek...
Az erős ember hidakat épít...
Az erős ember nem zárkózik el és be senki elől...
Az erős ember akkor is őszinte ha tudja, hogy magára marad és nem lesz a közeljövőben senki akivel megossza a birtokát...
Az erős ember akkor is hidakat épít, ha nem lát se közel, se távol senkit aki közeledne...
Az erős ember bízik, hisz...és reményteljes.
Az erős ember várfalak nélkül a pusztai, viharos szélben is megáll a lábán, dacol a sors és az idő viharaival, nem dönti le semmi és senki...
Az erős ember meghajol a változások előtt...nem törik derékban ketté, nem fordítja ki gyökerestől semmilyen forgatag...
Az erős ember hidakat épít falak helyett.
Mert tudja, hogy csak akkor, csakis akkor találkozik hozzá méltó valakivel, ha nem bújik el, nem zárkózik be égig érő falak mögé és közé...
