Ma amikor már nem illik lányokat szöktetni, még kevésbé elrabolni, ma amikor a férfiak többségét jobban izgatja egy új x-box játék mint egy gyönyörű hölgy, ma ki rabolja el szép Helénát, ki tesz érte annyit, hogy akár a saját népét is háborúba sodorja csak azért, hogy szerelme beteljesülhessen?
Ki rabolja el ma Szép Helénát?
Ma már nem úgy férfi a férfi mint nem is olyan régen...ma már nincs szükség sem hősökre, hazánkat sem úgy kell védeni mint nem is olyan régen, ma a férfira nem az ereje, a tüzes elszántsága miatt van szükség...
Ma nem divat nőket szöktetni, az apa tiltó szavait semmibe véve létrát állítani az ablaka alá és azon felmenni hozzá...
Nem kellenek ma már sem lovagok, sem királyfik.
A férfiakra ma már nem családfenntartás miatt van szükség...a legtöbb nő eltartja magát, mégpedig színvonalasan is.
Nem leányszöktető fanatikusokra, lánglelkű harcosokra van ma szükség...
De ez egyben hatalmas csapda is, mert ha a férfiakra nem a férfiasságuk miatt van szükség akkor miért vagyunk és mi az értelme az életünknek...
Nem kellenek ma matadorok, mert ma már állatkínzás a bika legyőzése, nem kellenek ma diszkóban a lány kegyeiért verekedő fiatalok, nem kellenek ma már várvédő hősök...
Ma már Szép Heléna ott fog megöregedni Menelaosz mellett, nem jön érte sem Parisz, sem senki más...ott fog megvénülni Spártában...
Ma már nincsenek Rómeók...és kihaltak a Júliák is...
Ami maradt belőlük az már nem elég ahhoz, hogy férfi-női szerelmi mítoszok születhessenek...ma már Venezuelában írják a szerelmet.
Ma már nem tagadja meg a családját Montague és nem dobja el senki a Capulet nevet csak azért, hogy egybe kelhessen szíve választottjával.
Hol vannak a katonák? Akiknek sírjuk felett száz virág...
Eltűntek...talán kihaltak végleg.
Ma már nincsenek sem Szép Helénák, sem értük háborút kirobbantó Pariszok...
A Montague család lepacsizott a Capuletekkel... Rómeó már nem megy a balkon alá Veronában...
Ma már Júlia ír rá a tinderen vagy bökdösi a facebookon, hogy vegye már észre...hogy ne hagyja elhervadni azt a virágszálat...
Ma már kevés hölgy kap rózsát, de még csak virágot sem...kevés férfi tudja világosan, hogy még az sem mindegy milyen színű legyen...
Ma, a liberalizmus jegyében nem divat férfi és női szerepekről beszélni, sem nyilatkozni...
De amíg nem borultak fel, nem keveredtek össze a szerepek, addig túlnyomó részben minden és mindenki a helyén volt, tette és tudta a dolgát...
Ma már kifinomultak és gyengék lettek a férfi palánták, akiknek legtöbbjét az első erősebb szél elsöpör az útból...
Szegény Szép Heléna!
Szegény Júlia!
Ott fogtok megöregedni és elhervadni ahol most vagytok...
Heléna a spártai nőegylet vezetőjeként megy nyugdíjba és unalmában holtáig a női egyenjogúságért harcol...harcol, hogy történjen végre valami vérpezsdítő, valami ami férfias, ami erőt sugároz.
Júliának már a csontváza is elporladt a balkonon, ahol hiába várta azt a Montague ifjút...aki ahogy hazaért, egyből elfelejtette még a nevét is annyira belemerült az új Playstation játékba...
Ma már nem rabol el senki senkit, nevét sem dobálja el egy ifjú sem...
Ma már se Szép Heléne...se Parisz...
Ma már se Júlia...se Rómeó.
Ma csak szép Parisz van és kemény, amazon Heléna...
Ma csak Rómeócska van, aki egy cuki fiúcska és ezért a lányok kedvence, mert olyan kis aranyos...
Szegény Szép Heléna!
Nem rabol el téged ma már senki...
