Mi tartja össze egy kapcsolatot amikor már eltűnik belőle a kezdeti tűz, amikor már annyira ismerjük a párunkat akár a saját tenyerünket, amikor már mintha a tükörképünk nézne vissza ha ránézünk?

Mi tartja össze a kapcsolatot ha már nem úgy érünk egymáshoz mint a kezdetén, amikor még kíváncsiságtól fűtve kalandoztunk egymás testén, amikor kerestük a másik érzékeny pontjait?

Mi tartja össze a kapcsolatot ha már megvalósultak a nagy álmok, amikor már elértük a közös célokat...van gyerek, van ház, van kutya, menetrendszerűen megyünk nyaralni?

Mi tartja össze a kapcsolatot ha már minden előre tervezhető, pontosan tudható és kiszámítható?

Mi tartja össze a kapcsolatot ha már nincs szenvedély, nincs titok, nincs felfedezni való, amikor már nem hódítjuk meg minden egyes találkozás alkalmával a párunkat?

Mi tartja össze a kapcsolatot ha már a királylány megtalálta a királyfit, amikor már megvalósult az álma és férjre talált?

Meg kell találni újra és újra azokat a dolgokat, közös programokat amik mindenkinek egyformán olyan élményt jelentenek amire azt mondhatjuk, hogy ez igen, ezért is vagyok vele!

Van olyan is, hogy nincs már semmi extra szenvedély, nincsenek már kutakodód pillantások a dekoltázs felé, hiszen tudjuk mi van mögötte...már nincsenek elmélyült beszélgetések, mert mindenki mindent tud a másikról...

Valóban mindent megtudtunk már  a társunkról?

Nem lehet soha senkit teljesen megismerni...változik a világ, változnak a külső ingerek, így mi magunk is folyamatos változás alatt vagyunk...

Van amikor csak azért nem lépünk mert megesküdtünk neki, hogy "míg a halál el nem választ".

De ha nem teszünk folyamatosan érte és a kapcsolatért akkor el fog veszni, akár örökre a korábbi szerelem, el fog tűnni a szenvedély, lelohad a láng, amit annak idején együtt szítottunk.

Van olyan is, hogy csupán megszokásból élünk valakivel...hiszen ismerjük a reakcióit, ismerjük az ízeket amit elénk tesz, ismerjük az illatát, ismerjük a testét...De az csak megszokás, nem több nem kevesebb.

Ezt lehet biztonságnak is nevezni, értelmezni, mert minden olyan jó, minden olyan szép, hogy nem változtatunk s felálláson...hiszen nem szeretünk változtatni az életünkön és szeretjük ha minden úgy marad ahogy van.

Van olyan is, hogy kényszerből élünk már csak együtt mert nem vállaljuk mások előtt, hogy kilépjünk egy látszólag, külső szemlélők által jónak megítélt kapcsolatból vagy olyan közös dolgaink vannak amik miatt nem léphetünk egyet előre...

Lehet közös hitel, közös ház, közös gyerek vagy gyerekek amik-akik összetartják a kapcsolatot.

De ezek mind csak a "MI-ről" szólnak, arról, hogy "MI" együtt mik és kik vagyunk. De az "ÉN" és "TE" már rég elveszett. Már nincs semmi ami az egyénről szól vagy a két emberről akik annak idején szerelmesek letták egymásba.

Lehet-e, szabad-e úgy benne maradni, benne ragadni egy kapcsolatba, hogy értünk már nem történik benne semmi?

Ha olyan kapcsolatban vagyunk amiben rólunk már nem szól semmi, akkor az csak ahhoz hasonlítható mint amikor beragadunk valakivel a liftben és kényszerből vagyunk vele, hiszen nincs kiszállás, mert nem lehet...

A kényszerű kapcsolatokban nem éli meg senki a saját boldogságát, nem éli meg saját örömforrásait, nem is él igazából csak tesz-vesz mint egy zombi...

Kényszerű együttélés alatt elveszik a nő mint NŐ, a férfi sem élheti ki FÉRFI mivoltát, hiszen egyik fél sem úgy tekint már a másikra mint az ellenkező nem jeles és izgató képviselőjére...

Ha csak annyi már az élmény, hogy békés esték a kandalló előtt, akkor már lelkileg nagyon is megöregedtünk,hiszen elveszett, kihalt belőlünk a fiatalos lendület, az őrültségek utáni vágy...

Ha csak az egyik fél nem érzi jól magát az már épp elég ahhoz, hogy  a kapcsolat teljes mértékben egyoldalú legyen és csak az egyik tagja érezze jól magát benne...

Ha az egyik félnek már terhes, nehéz, élhetetlen az amiben élnek akkor törekedni kell arra, hogy a mérleg felé is billenjen és az ő vágyai is szem elé kerüljenek!
Az, hogy már ismerjük egymást az mindig csak a jelen pillanatig érvényes...holnap már minden más lesz.

Ha nem beszélünk folyamatosan, naponta egymással akkor el fogunk siklani az apró változásokon és egyszer csak ott fog előttünk állni egy idegenné vált, tőlünk teljesen eltávolodott ember, akit nem fogunk már se nem érteni, se nem szeretni...

Meg kell őrizni a kezdeti lendületét egy kapcsolatnak, hogy ne váljon unalmassá!

Meg kell őrizni a kezdeti szenvedélyt és folyamatosan táplálni kell ahhoz, hogy ne múljon el!

Meg kell őrizni a szerelem lángját és folyamatosan rakni kell rá az újabb fahasábokat, hogy ne aludjon ki!

A hálószobába nem szabad bevinni a hétköznapok hülyeségeit, azokat meg kell beszélni, ki kell adni magunkból még azelőtt, hogy egymáshoz érnénk.

Nem szabad kényszerből együtt maradni valakivel csak azért, hogy legyen valakink!

Nem szabad kényszerből együtt maradni senkivel mert akkor komoly veszély forrást hordozunk, el fogunk veszni benne, el fogunk tűnni, megfogunk semmisülni...

Lelkileg is gyötrő úgy együtt maradni, hogy nem érezzük boldognak magunkat de testileg is veszélynek leszünk kitéve...

Ha nő nem érzi már magát NŐ-nek valaki mellett akkor nem tekint már NŐ-ként saját magára...így mindenféle egészségügyi problémának lehet kitéve...

A férfi pedig nem FÉRFI-hoz méltó időtöltésekkel múlatja az időt...

Tudatosan ügyelnünk kell arra, hogy a kapcsolatunk több-sok év múlva is érdekes legyen, hogy legyen benne tűz, legyen szenvedély, legyen motiváció!
Kényszerből nem szabad együtt maradni...

Ha a liftbe ragadunk az sem tarthat örökké, minél előbb ki kell szabadulni a zárt helyről, minél előbb ki kell jönni onnan ahol csak rabok vagy szolgák lehetünk!
Beragadva egy liftbe...és kapcsolatba nem arról szól, hogy jól érezzük benne magunkat.

Akkor nem is szabad benne maradni!