Életünk során többféle kapcsolatot kialakítunk vagy az élet alakít ki velünk...

Többféle emberrel kerülünk valamiféle kapcsolatba...

Kialakulhatnak munkakapcsolatok, szövődhetnek barátságok, születhetnek szerelmek...

Bármilyen kapcsolat is jöjjön létre két ember között és bárhogy is alakuljon ki, annak a minőségét az azt létre hozók alakítják.

Egy munkakapcsolat az tipikus érdekkapcsolat ami csak egy cél miatt jön létre, csak a munka az ami összetartja...

Barátságok azok érdekmentesek, önzetlenek és segítőek. Kölcsönös segítség a célja...

Párkapcsolataink azok egyszerre érdek és érdekmentesek is...

Érdekkapcsolat mert komoly érdekünk az, hogy benne jól érezzük magunkat. Hiszen ha nem így lenne akkor nem is hoznánk létre...

Egy párkapcsolat lehet önfeledt, boldog, felemelő, szárnyaló, szerelemmel teli...

Ez a jobbik eset, ilyenkor eszünkbe sem jut, hogy vége lehet vagy, hogy véget vessünk neki...

Ha viszont ha csak az egyik félnek adja meg azt amiről szólnia kell akkor a másik nem érzi jól magát benne és előbb-utóbb kiakar majd lépni belőle.

Ha az akinek nem nyújt eleget a kapcsolat, aki nem kapja meg mindazt amit szeretne, ha nem teljesülnek a vágyai abban a kapcsolatban akkor az véget fog vetni neki, szakítani fog.

Ezt többféle módon is megteheti, széles spektrumú választék az ahogy szakítani lehet...

Minden kapcsolat minőségét abban lehet mérni, hogy mit adnak hozzá a résztvevő felek...

Ugyanez vonatkozik a szakításokra is.

Lehet szakítani gyorsan, szíven szúrva, kíméletlenül, hatékonyan, őszintén, megcsalva, eltűnve, aljasul, tőrt csavargatva...

Egy kapcsolat alap elemei mindig a kölcsönös szeretet, tisztelet, megbecsülés, empátia...

Ugyanezeknek meg kell lenniük akkor is amikor szakítunk.

Ha valakit valamikor is szerettünk, tiszteltünk, megbecsültünk akkor nem fogjuk úgy elhagyni, hogy ne vegyük őt figyelembe a döntésünk meghozatalánál.

Ha már nem érzünk iránta szerelmet akkor is kutya kötelességünk, komoly felelősségünk van azon, hogy ne alázzuk meg, ne tapossuk porba, ne lökjük sárba, ne tegyük tönkre az önértékelését, tehát ne játszunk vele hanem tegyük könnyebbé neki is azzal, hogy őszinték vagyunk és határozottak!

Ha már eldöntöttük, hogy nem ő a nekünk megfelelő, akkor döntésünk legyen végleges és ne csiki-csukizzunk, akkor csukjuk be az ajtót ami hozzá vezet, adjuk vissza a kulcsot amit ő adott a szíve mellé!

Ha már egyszer "szíven szúrjuk" a döntésünkkel, akkor legalább tegyük egy gyors és határozott mozdulattal, ne forgassuk még meg is azt a kést!

Nem alázhatjuk meg csak azért mert nem olyan amit megálmodtunk...vagy csak benne fedezzük fel saját hiányosságainkat és azt a szemére vetve magunkat ártatlannak állítjuk be...

Nem hozhatjuk fel ellene a vélt vagy valós hibáit! Mert akkor semmi mást nem fog tenni, csak magát hibáztatja mindenért...

Nem játszhatunk sértett, hős lovagot amikor szakítunk, de árván maradt királylányt sem!
Mi magunk legalább annyira tehetünk a kapcsolat végéért mint a másik, mindig kettőn áll a vásár!

Nem tehetünk minden felelősséget a másik vállára, ketten kell viselni a kapcsolat végének is a súlyát!

Aki valaha érzett valamit a másik iránt akkor soha nem fog úgy eltűnni az életéből ami nem méltó  lezárása lenne kettejük kapcsolatának.

Ha valaki szerette a másikat, akkor nem fog sem ghosting módjára elillanni, nem fogja megcsalni, nem fogja a másikat hibáztatni mindenért.

Egy kapcsolat lezárásának egyetlen normális és elfogadható módja van, az Őszinte.

Le kell ülni egymással és szemtől-szemben megbeszélni az egészet!

Meg kell inni azt a bizonyos búcsúpohár bort, utána peidg elindulni balra és jobbra!
Így is lehet(ne).

Soknak ez az ami hiányzik ahhoz, hogy ne sérüljenek lelkileg, hogy ne zuhanjon gödörbe az életük, hogy hulljon szét a teljes emberi lényük...

Ha nem adjuk meg a módját a szakításnak is akkor nem is történik meg az igazi le és elválás...

Ha nem fejezzük ki élőszóval is azt amit érzünk vagy már nem érzünk akkor a szándékaink sem lesznek érthetőek, így örök kétséget hagyunk  a másikban és örök bizonytalanságot.

Ha nem úgy jövünk el valahonnan, hogy az világos és érthető akkor akár hosszú időre is elrontjuk valaki életét azzal, hogy váratunk magunkra mert csak annyit tudtunk mondani ,hogy talán...

Szakíts ha bírsz!
Szakíts úgy, hogy az biztos legyen!
Szakíts úgy, hogy azzal ne alázz meg senkit!
Szakíts úgy, hogy az minél kevésbé fájjon!

Szakíts úgy, hogy az ne legyen megalázó!

Szakíts úgy, hogy az  ne legyen sértő!

Szakíts ha bírsz!