Mi történik velünk akkor amikor úgy ér véget egy párkapcsolatunk, hogy nem akartuk és újra egyedül éljük a napjainkat?

Csak annyi történik, hogy újra egyedül kell élnünk, újra magunknak élünk, újra meg kell találni mindazt ami örömöt szerez, újra meg kell találni azt a motivációt ami elég lendületet és élni akarást okoz ahhoz, hogy ne a sebeink nyalogatására pocsékoljuk az időnket.

Vissza kell térni lelkileg egy olyan időponthoz amikor nélküle éltünk és mégis teljes életünk volt, vissza kell állítani magunkat egy olyan korábbi tökéletes lelkiállapotra amikor mindent, így magunkat is tökéletesnek láttunk!
Olyan mint amikor a számítógépen történik valami rendszerhiba ami akadályozza a további rendeltetésszerű működést és egy rendszer visszaállítással megoldjuk a bajt...

Akkor sem történik más amikor magunkra maradunk úgy, hogy egy cseppet sem akartuk, hogy ő ne legyen része további életünknek...

Addig amíg velünk van minden szép és jó, minden kerek és egész...

Abban a pillanatban, hogy egyedül maradunk nem érezzük magunkat se szépnek se jónak...főleg nem egésznek.

Csak olyanok vagyunk mint egy kimerült vagy elemhiányos játék amit a sarokba vagy a szemétbe dobtak.

Még játék, még működik de ő már megunta, neki már nem kell...

Hiába is szeretnénk, ő már nem vesz elő, ő már nem törli le rólunk a port, ő már nem cserél elemet...

Ilyenkor nem tehetünk semmi mást csak azt, hogy elfogadjuk azt, hogy nem ő lesz az akinek újra örömöt szerezhetünk és nem ő lesz az aki ezt viszonozva boldogságot hoz az életünkbe.

Nem szabad azonnal lázas keresésbe kezdeni, hogy őt pótoljuk, hogy kutya harapást szőrivel gyógyítsunk...

Annak nem lenne lelkileg felemelő vége, talán csak még jobban megkeseredünk.

Az a jó megoldás ha magunkat vesszük elő, magunkat helyezzük előtérbe és magunk lesz újra az a fontos személyiség akinek örömre, kellemes érzésekre van szüksége.

Lelkileg meggyötörve nem sok szépet veszünk észre az életben, ha nem fogjuk magunkat rábeszélni arra, hogy igenis nyitottak leszünk az új dolgok befogadására akkor benne is ragadhatunk jóval hosszabb időre a szürkeségben mint szabadna.

Ha nem állítjuk vissza magunkat egy korábbi tökéletes és szép érzésekkel teli időpontra amikor egyedül éltünk akkor nem lesz se újrakezdés, se felépülés és ott maradunk mint egy kesergő, nyavalygó ember, aki nem tudja mi vár rá de nem is kíváncsi rá.

Csak meg kell érteni mindazt ami történt és elfogadni azt, hogy nem ő volt az akinek mi magunk volt a NAGY Ő.

Nem ő volt az aki méltó lenne arra, hogy boldoggá tegyük akár egy életen át...

Hajtsuk végre a rendszer visszaállítást és minden újra szép lesz, újra csak a napsütést látjuk, sehol egy viharfelhő, nincs sehol egy olyan dolog ami nem tetsző, minden nagyon szép, minden nagyon jó.

Pont úgy mint azelőtt, hogy őt ismertük volna.

Előtte is tudtunk örülni, előtte is tudtunk szeretni, előtte is tudtunk boldogok lenni, előtte is örültünk az életnek, előtte is tudtunk mosolyogni egy ismeretlen szép hölgy láttán, előtte is tudtunk ismerkedni, előtte is tudtunk mást szeretni.

Előtte is volt életünk.

Így mi baj érhet bennünket ha arra az időpontra állunk vissza amikor őt még nem ismertük de még azt sem tudtuk, hogy a Földön van ?

Csak annyi lesz a következménye az egész műveletnek, hogy újra megtaláljuk magunkat, azt a magunkat akit eddig nem is láttunk mert mögötte volt megbújva...

Csak elérjük azt, hogy ő utána is tudunk örülni, ő utána is tudunk szeretni, ő utána is tudunk boldogok lenni, ő utána is tudunk örülni az életnek, ő utána is tudunk mosolyogni egy szép hölgyre, ő utána is tudunk ismerkedni, ő utána is tudunk mást szeretni.

Ő utána is van életünk.

Pont mint egy korábbi időpontban.

Csak rá kell kattintani, megnyomni a gombot és már el is indul a

rendszer visszaállítás