A mai rohanó világban mindent szeretnénk, hogy gyorsan megtörténjen, hogy gyorsan túl legyünk rajta...

Miért is kell sietni, miért kell elkapkodott döntéseket hozni, hova rohanunk?

Nem fordítunk elegendő időt azokra a dolgokra amikre pedig nem szabad sajnálni a belefektetett energiát.

Nem szabad sajnálni az időt arra sem, hogy valakit alaposan megismerjünk még azelőtt mielőtt tovább lépünk és egy lépcsőfokkal feljebb jutunk a vele való kapcsolatban.

Ne legyünk hamariak, nem legyen olyan, hogy túl hamar megtörtént az ami megtörtént...

Nem a Nő dolga az, hogy jelentkezzen, hogy hívjon, vagy esetleg közölje testi vágyait még akkor sem ha nem volt dolga mostanában férfival...

Ha túl hamar hívsz azzal elveszed az udvarlás folyamatát, elveszed azt a lehetőséget a férfitól, hogy becserkésszen, kiölöd a vadászösztönt és a könnyen megszerezhető prédák közé sorolod magad...

A férfinak időre van szüksége ahhoz, hogy kialakuljon benne valamiféle vonzalom a másik iránt, a férfi szeret hódítani, szereti a szépet tenni...

Ha nem hív vagy nem ír egy randi után vagy nem olyat ír, hogy benne van van a folytatás lehetősége akkor azt ne véletlenül teszi...ügyet lezárta és pont.

Ne a Nő legyen az aki túl hamar akarjon bármit is az adott férfitól!

Ha túl hamar felajánlod, hogy jó lenne együtt lenni és szeretnéd, hogy nálad töltse az illető az estét, akkor le is osztályoztad magad...hiszen még a férfi nem is írta, nem is mondta, hogy kíván téged, hogy veled akar lenni...

Persze attól még megtörténhet a testi kontaktus, de az egészen más mint amikor a férfi az aki fel akarja fedezni a Nőt.

A felfedezéshez, megismeréshez idő kell ha túl hamar egymásnak esnek a párok akkor csak a testeik fognak érintkezni, akkor az a csók csak az ajkak találkozása, csak hús a hússal ütközik, csak biológiai kielégülés lesz és semmi több...

Ha még azelőtt egymásnak esünk, hogy megismernénk egymást akkor a folytatás is nagy valószínűséggel más lesz mint abban az esetben ha időt hagyunk egymásnak-egymásra.

Ha túl hamar megtörténik a testi kapcsolat, akkor az ismerkedés elakad, megakad azon a szinten amikor  az egyesülés előtt volt, hiszen nem is kell már erőt belefektetni, hiszen ő maga, önként felajánlkozott így nem kell dolgozni érte...ez nem akarattal történik, ösztönösen tesszük...

Mi férfiak vadászok vagyunk, ti Nők pedig fejünk elcsavarói...

Mi férfiak szeretjük ha vadászhatunk, szeretjük ha a Nő elcsábít, de úgy tegye mindezt, hogy a mi legyünk az aki végül meghozza a döntést, mi legyünk az aki ágyba viszi a hölgyet...nem csak a testét, hanem a lelkét.

Ha  túl hamar hívsz, akkor nem fog a férfi annyit áldozni érted, mint ellenkező esetben...

Ha túl hamar kívánsz, akkor a férfi nem fogja eszét veszteni érted és nem tudja fokozni a helyzetet...

Ha túl hamar ölelsz, akkor a férfi nem fog megőrülni az érintésedért...

Ha túl hamar csókolsz, akkor nem fog kiéhezett, szeretetre éhező, űzött vadként érkezni hozzád...

Hozzád... nem csak a testedhez, a lelkedhez is vonzódik.

Egyesülni akar, de nem csak fizikailag, hanem lelkileg is eggyé akar válni mert a férfi biztonságra is vágyik amikor egy Nő karjai, öle közé kívánkozik, haza is akar érkezni akkor amikor egy Nő csókjára éhezik...

Ha túl hamar átlépjük egymás küszöbét akkor csak egy lovasroham van, egy ütközet amit a férfi könnyen megnyer, mert semmi erőkifejtésbe nem kerül.

A Nő legyen úrinő és húzza a férfi agyát egy kicsit, ne dobja oda magát olcsó kis örömlányként!
Ha Férfi az illető, akkor annál jobban küzd minél több az akadály, annál jobban értékeli a Nőt minél többet kell érte megtenni...

Ha a Férfi akar valamit azt közli és teszi.

Ne legyen semmi se túl hamar, se ölelés, se csók, se kívánalom!

Ha túl hamar megtörténik minden akkor a kapcsolat jövőjére is rányomja a bélyegét hiszen minél kevesebbet teszünk valakiért annál kisebb lesz az értéke, annál kevésbé becsüljük...

Aki túl hamar bekéreti az privát szférájába az újat az nem éri el, hogy jobban szeressék, hogy jobban vágyjanak rá, hogy jobban becsüljék...

Se túl hamar, se túl későn...