Mire is gondol az ember így karácsony után?
Amikor lehullik a hajdan volt szép fenyő összes tűlevele...
Elmúlt,vége,nincs tovább,nem lesz többé?
Mire gondol az ember
Amikor leszedi a szép díszeket?
Nem lesz többé pompás karácsonyfa,amit mi magunk teszünk azzá ami?
Mire gondol az ember
Amikor összetakarítja a sok tüskét ami maradt belőle?
Ennyi volt,ennyi maradt egy szép dologból ami a szívünkbe a sötét téli estéken fényt hozott?
Mire gondol az ember
Amikor ledobja az erkélyen,látja ahogy zuhan ahogy földet ér ahogy a maradék levelek is lepotyognak róla...
Kidobtuk a szépet,kidobtuk a pompát az életünkből?
Mire gondol az ember
Amikor odahúzza a szeméttároló mellé a többi kopasz,díszét vesztett fa közé?
Olyan mintha egy temetésen lennénk,elkísértük az utolsó útjára azt ami szép volt és boldogító és reményt sugalló...
Olyan érzések,gondolatok lepik el az embert mint amikor egy hajdan volt szerelemtől kell,hogy búcsúzzon...
Mert ugye
Mire gondol az ember
Amikor elveszett a pompa az életéből?
Arra,hogy nem lesz többé semmi és senki aki miatt díszbe öltözteti a szívét és a lelkét...
Mire gondol az ember
Amikor elmegy a számára kedves,amikor felszáll az első vonatra ami elviszi tőlünk távolra?
Arra,hogy ő már soha többé nem lesz ott ahol azt szerettük volna,hogy mindörökké legyen...
Mire gondol az ember
Amikor az összes emléket,összes képet elteszi egy dobozba?
Arra,hogy nem lesznek már sem szép emlékek,sem közös élmények,semmi ami boldogságot hozna...
Mire gondol az ember
Amikor utoljára látja,amikor már integetni sincs ereje?
Arra,hogy vége mindennek,elment minden...
Karácsony után is kong,visszhangzik a szoba,mert üres lett,elhagyott és díszek nélküli...
Szakítás után is csak egy légüres tér marad,mert ott maradt egy hely üresen...
DE a karácsony nem múlhat el,nem veszhet el örökre a fénye,nem hagyhat el a remény!
Mindig kell,hogy eljöjjön,mindig kell,hogy megszülessen és elhozza nekünk a fényét!
Mindig kell hinni,bízni benne,hogy jön,hogy már úton van és akkor meg is érkezik csak tárt karokkal kell fogadni.
Szerelem sem múlik el azzal,hogy elment egy aki addig kitöltötte az életünket...
Nem múlik,nem megy el tőlünk örökre,nem fog minket cserben hagyni egy életre...
Nem fog az életünk szerelem nélkül telni.
Csak egy,az idei fa volt az ami a kuka mellett végezte...
Csak egy fa volt ami kiszolgálta,letöltötte az idejét,betöltötte a szerepét...
Lesz idén is és jövőre is karácsony!
Mindaddig amíg lesz helye a lelkünkben!
Egy szerelem elmehet,elhagyhat...
"Csak" egy volt ,egy ment el,egy hagyott el...
DE
Mindig lesz új,mindig lesz szép,mindig lesz fény,mindig lesz élet,mindig lesz pezsgés...
Mindaddig amíg beengedjük azt,mindaddig amíg készen állunk egy új befogadására,mindaddig amíg nyitott szívvel várjuk!
Egy fa ha elment,díszeitől megfosztva ment ahova mennie kellett...megsiratjuk,hiszen olyan szép volt.
De
a díszeink,a mi díszeink megvannak,ott várják a következő alkalmat egy cipős dobozban,a szekrény mélyébe rejtve,ahonnan újra és újra előkotorjuk amikor eljött az ideje és újra és újra feldíszítjük vele azt a kis zöld fenyőt amiből mi csinálunk karácsonyfát.
Nem olyan lesz mint az előző,semmi sem ugyanott lesz rajta mint legutóbb...
De a miénk lesz és újra teljes pompában fog ragyogni nekünk egy karácsonyfa amire annyi díszt aggatunk amennyi csak ráfér...
Egy szerelem ha elment,ékeitől elvesztve ment oda ahova mennie kellett...megsiratjuk hiszen szép volt.
De az érzéseink a mi érzéseink maradnak,elrejtjük egy időre a kíváncsi szemek elől,mert nem akarunk senkit pompázni látni...
Aztán eljön egy új lehetőség egy új ember személyében,akitől nem sajnáljuk egyik kedvenc díszünket sem,odaadjuk neki,hagy legyen szép,hagy legyen boldog,hagy legyen nekünk is tetsző.
Legszebb érzelmünkkel,a szerelemmel tesszük fel a tetejére a csillagot.
Úgy áll a fején mint egy korona...
Új karácsonyfa is szép lesz!
Új szerelem is szép lesz!
Csak a díszeket nem szabad sajnálni tőle...
És akkor csak nekünk fog ragyogni a fénye,és akkor elhisszük,hogy örökké tarthat...
Ha pedig mégsem?
Akkor jövőre is lesz karácsony...
