Fiatalabb korban amikor az ember még annyira egyedülálló,hogy nincsenek gyerekei sem könnyebben megy az ismerkedés,mert csak magára gondol amikor beenged egy embert az intim szférájába.

könnyebben alakít ki akár tartós kapcsolatot is.

Csak magát viszi,csak magát adja mivel egedül ő az aki belép a másik életébe.

Felnőtt korban,túl bizonyos életkoron,túl váláson,túl szerelmeken,túl csalódásokon,túl szakításokon már nem olyan egyszerű bármit is kialakítani ami kapcsolatnak nevezhető.

Vannak gyerekek akik korábbi szerelmének gyümölcsei.

Csak őket vállalta az ember,csak őket nevelte az ember,csak őket szerette az ember.

Amikor ismerkedünk úgy kezdjük már az első sorban,hogy van gyermekem...

Vannak akiket ez elijeszt mert jól és helyesen tudja,hogy akkor ő legjobb esetben is csak holtversenyben lehet első de helyesebb ha azt írom,hogy csak örök 2. vagy 3. lehet...

Nem egyszerű akkor ismerkedni,kapcsolatot létrehozni ha mindkét félnek vannak gyerekei.

Mindenki hozza magát plusz a gyerekeit. Ilyen esetben az idő az amiből a legkevesebb jut egymásra.

Vagyunk te+én és vannak ők így leszünk mi sokan.

Az ember elgondolkozik,hogy jó-e ez így,mehet-e ez így,fog-e menni ez így?

Mennyire vigyük bele a gyerekeket a kapcsolatunkba illetve belevegyük-e egyáltalán?
Róluk is kell szólni a közös életnek vagy maradjanak csak külső szemlélőnek és elég ha annyit tudnak az egészből,hogy apa hú de jól van és fülig ér mindig a szája?

Lehet-e úgy kapcsolatot létrehozni és fenntartani,hogy mindenki éli a saját és gyerekei életét és csak az anyás-apás hétvégék azok amikor tervezhetnek olyan közös programokat ahol csak ketten vannak?

Lehet,mindent lehet!
Csak két emberen múlik a döntés.

Ha mindenkinek elég az,hogy kevés találkozás és kevés közös élet akkor megy és működik.

De ehhez hatalmas tolarenciára,empátiára lesz szükség és egy nagy adag türelemre,higgadtságra.

Ha az ember úgynevezett komoly kapcsolatra törekszik,mert megszerette a Nőt mindkét oldalkocsijával együtt akkor úgy tervez,hogy ott is kicsit,itthon is kicsit,együtt is kicsit,külön is kicsit...

Tehát mindenhol egy kicsit...mert összebútorozásról szó sem lehet az anyagi körülmények miatt...

Fel van adva,hogy miként lehet ezt úgy jól alakítani,hogy senki ne szenvedjen hiányt semmiben.

Nem lehet úgy,hogy mindenkire elég figyelem,elég idő,elég energia,elég szeretet legyen fordítva...

Maradnak azok a hétvégék amikor sehol egy oldalkocsi.

El kell tudni fogadni,hogy ez csak így mehet mindaddig amíg egy lottó ötös az ölünkbe hullik vagy amíg az egyik oldalon ki nem repülnek a fiókák a fészekből.

Addig maradnak a futó,rohanó esték,maradnak a rövid hétvégék...

Lesznek közös nagy családias vacsorák,közös,családias hangulatú ünnepek amikor együtt van mindenki,amikor ott van mind a hat fő aki benne van a kapcsolatban.

Még egy kirándulás lebonyolítása is kihívás ha azt szeretnénk,mert ugye azt szeretnénk,hogy mindenki ott legyen...

Személyautó már kicsi,kisbusz kell...

Nem elég pár szendvics,egy zsák kaja kell...

Szereti az ember a másikat és egyfolytában azon lelkizik,hogy kevés az amit adni tud,kevés az idő amit rá tud fordítani...

Elég-e neki ez így vagy előbb-utóbb megunja és kilép és választ egy könnyebb esetet akinek sehol egy oldalkocsi?

Bele kell vonni a gyerekeinket bizonyos fokig egy új kapcsolatba,főleg amikor még kisebbek mert ők szerves részeink,ők voltak előbb,ők az első számú szeretett lényeink.

Az új az "csak" új így ő hátrébb fog kerülni azon a ranglistán amit felállítottunk...

Bele kell vonni mindenkit akitől a kapcsolat függ és aki bármilyen mértékben is részt vesz benne még akkor is ha csak passzív szemlélője nem aktív tagja annak!
Ha mindkét felnőtt fél el tudja fogadni a másik oldalt akkor nem lehet olyan probléma ami ne lenne megoldható és nem lesz baj abból sem ha a másik pont akkor nem fog tudni menni amikor meg van beszélve.

Kellenek közös kirándulások,hogy mindenki megismerhesse a másik tartozékait még akkor is kisbusszal kell menni,még akkor is ha egy egész sor kell a menetrend szerinti járaton!

Ha valakinek ez így nem megy akkor az hamar ki fog derülni és rövid időn belül szétmegy a kispályás focicsapatnak is elegendő emberanyag....

Ha egy kapcsolatban nem csak te+én vagyunk akkor rendkívül nehéz feladat megoldani,hogy mindenki megmaradjon mint egyén és,hogy az egyéni vágyai megvalósuljanak!
Amikor van közönség is a kapcsolatban akkor kevés te+én idő marad szinte csak mi idő marad,olyan pedig egyáltalán nem marad,hogy csak te vagy csak én...

Nincs csak te és csak én,nem marad idő regenerálódni.

Sőt a te+én is ritka ,szinte kizárólag csak mi vagyunk,leszünk...

Van azért így is boldogság és szerelem és örök remény,hogy majd kialakítható lesz egy olyan élettér ahol mindenki együtt lehet és mindenkire annyi idő,energia és szeretet fordítható amennyit igényel.

Sokan ezért menekülnek már a legelején a gyerekes anyukától és apukától...jól tudják,hogy örök másodikok lehetnek...