Minden bizonnyal mindenki olvasta vagy hallotta József Attila sorait, amiben minden benne van arról, hogy egy munkát, bármilyen is legyen az, miként kell kivitelezni.

Ez a jó tanács, vagyis inkább ténymegállapítás rávonatkoztatható a párkapcsolatok kialakítására és azok felépítésére is.

Már akkor dolgozni kell egy kapcsolaton, amikor még kilátásban sincs senki akivel szóba jöhetne valamiféle kapcsolat.

Akkor is dolgoznunk kell, amikor egyedül élünk.

Addig amíg nincs meg a megfelelő ember, addig magunkon kell dolgozni, magunkat kell alkalmassá tenni arra, hogy legyen bennünk olyan amire más felfigyel, amibe majd más bele tud szeretni!

Ha pedig ismerkedni kezdünk valakivel, akkor sem szabad fejjel rontani a falnak, nem szabad elsietni semmit.

Minden munka minőségi elvégzéséhez rá kell fordítani a szükséges időt.

Ne légy szeles! Mondta József Attila...

Csak pontosan, szépen, ahogy csillag megy az égen...

Semmilyen munkát, így egy kapcsolatot sem lehet a közepén kezdeni...

Egy ház építésénél sem az ácsok dolgoznak először...

A kapcsolataink kialakításánál az alapozásra kell a legnagyobb hangsúlyt fektetni...kellő ismeretségre kell szert tenni, ahhoz, hogy megtudjuk az illetőről, nekünk való-e, érdemes-e arra, hogy össze kössük vele valamennyi időre az életünket.

Amikor még nem kapcsolódás csak kapcsolat, addig minél több, minőségi, együtt töltött idővel lehet esélyt adni arra, hogy megismerjük egymást és képet alkothassunk egymásról.

Csak akkor lehet szó egymás megismeréséről, ha mindkét fél készen, egészen, begyógyult sebekkel, lerakott terhekkel érkezik oda, ahol találkoznak és elkezdenek valami újat, valami közöset.

Csak pontosan, szépen...

Csak nyugodtan, nem kapkodva, lépcsőfokokat egyesével szedve lehet úgy előre és felfelé jutni, hogy a partnerünkről és rólunk minden olyan kiderüljön ami előre visz vagy éppen sehova.

Ha ráfordítjuk a kellő időt, ha nem sajnáljuk ráfordítani az időt, ha merünk kinyílni a másik előtt, ha nem burkoljuk ködbe a múltunkat, ha nem menekülünk el az érzéseink elől, akkor már majdnem mindent el is követtünk annak érdekében, hogy valaki a közelünkbe férkőzhessen, akkor mi magunk már nem leszünk akadály a kapcsolat fejlődésének.

Nem szabad sietni és siettetni.

Ne kövessük el azt a hibát, hogy rohanva ugrunk bele valakinek a karjaiba, akit vagy hanyatt esik vagy hátralép a lendületes érkezésünk miatt.

Ne úgy érkezzünk mint akit veszett kutyák kergetnek!

Csak a demarkációs vonalig menjünk, ne sértsük meg senkinek a privát zónáját, azzal, hogy berontunk hozzá!

Várjuk meg amíg beljebb invitálnak!

Ha pedig elmarad a meghívás, akkor még időben tovább tudunk állni vagy mi is csak a határig engedjük a másikat és így már ki is alakult egy felszínes kapcsolat...

Nem szabad elsietni a kapcsolat felépítését!

Ne álmodjon senki túl nagyot már akkor, amikor semmit sem tud a másikról, de még csak titkos vágyakat se szőjön arról, hogy

"ó, ezzel az emberrel de jó lenne együtt élni!"

Ha már akkor a jövőbe nézünk, amikor azt sem tudjuk, hogy ő igazán kicsoda, akkor a jelent kihagyva átugrunk egy másik dimenzióba és csak ismeretlenek leszünk egymás számára.

Nagyon sok időt kell ahhoz együtt eltölteni, amíg biztonsággal állíthatjuk azt, hogy ismerjük egymást.

Nem lehet sem napokban, sem hetekben, de még hónapokban sem mérni azt az időt, amennyi SZÜKSÉGES egymás megismeréséhez...

Akár évek is kellenek ahhoz, hogy megtudjuk a másik minden hülyeségét, amit vagy elfogadunk vagy nem...

Csak akkor, és csakis akkor gondolhatunk a jövőre, ha a jelen megélése tökéletes, ha a mostban nincs semmi olyan, ami kicsit is gátolná az előre jutást!

Amíg bármelyik fél nem áll készen a továbbjutásra, addig nincs jövő, jelen is csak éppenhogy...

Amíg bármelyik hagyja, hogy a múltja visszahúzza, addig a két erő, a visszahúzó és az előre toló, kiegyenlíti egymást és csak egy helyben toporgás lesz...nincs semmi fejlődés.

Nem ugorhatunk bele úgy a mély vízbe, hogy nem látunk bele semennyire sem...ha nem tudatosan építjük a jövőnket, akkor csak egy légvár lehet az amit építettünk és az első erőpróbánál szétesik a legkisebb darabjaira...

Nem, hogy egy vihart, de még egy lágy tavaszi szellőt sem fog kibírni...hiszen alapok nélkül, habarcsot sem használva raktuk össze-vissza egymásra az építő köveket...

Nem lehet addig ácsokat hívni a házunk befedéséhez, amíg nincs meg a kellő szilárdságú alap, és amíg a falaink nem elég erősek...ha elfelejtünk vasbeton koszorút is rakni a fal tetejére, akkor vagy azonnal szétnyomja a tető súlya vagy először csak apró repedések jelzik, hogy nem volt megfelelő a technológia...előbb-utóbb a hajszálrepedések kiszélesednek...és az is lehet, hogy összedől, ránk szakad az egész művünk...

Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy csillag megy az égen, úgy érdemes!
Úgy szabad és úgy kötelező!

Nem lehet kihagyni vagy átugrani egy lépcsőfokon sem ha tartós párkapcsolatot szeretnénk valakivel kialakítani!

Nem lehet túl hamar közös házra gondolni.

Meg kell élni minden szakaszt és úgy belelépni a következőbe!
Csak szépen...

Ha a "vak szerelem" után mindjárt összebútorozunk annak könnyen lehet kiábrándulás a vége, mert kihagytuk ez "egy párrá érést", így ha kiderülnek  egymás apró, de bosszantó hülyeségei nem is tudjuk elviselni azokat a másikban...

Egy párkapcsolat felépítésében is

Csak úgy érdemes, ahogy csillag megy az égen, szépen, csak pontosan!