Mit is jelent az, hogy egyedül maradni?

Lehet a rossz oldaláról is nézni...közben sajnálkozni, hogy

"jaj olyan egyedül vagyok, társtalan vagyok és magányos vagyok"...

Egy értékesnek és tartalmasnak hitt kapcsolat megszűnése után először ezt érezzük, ami teljesen normális reakció a hirtelen jött egyedül maradás következtében, amikor nem tudunk azonnal mit kezdeni az érzéssel...

Ha egy kapcsolat úgy ért véget, hogy nem mi magunk voltunk a kezdeményezője a szakításnak akkor rossz az érzés, hogy elhagytak...ilyenkor valamiért, valamiben nem voltunk megfelelőek az addigi partnerünknek.

Ez lehetett azért mert csak épp nem mi voltunk neki a nagy ő...,

vagy csak ideig-óráig tudtuk viselni azokat az álruhákat amiket ránk aggatott, hogy neki tetsző képet kapjon,

vagy nem tudtuk tovább játszani azt a szerepkört amit az ő elbűvölése miatt folytattunk...

Legtöbben társas lények vagyunk vagy legalábbis annak érezzük és valljuk magunkat így azt szeretjük ha van valaki az életünkben aki biztonságot ad, aki folyamatos megerősítésekkel építi a jellemünket és erősíti a lelkünket.

Ez nem biztos, hogy jó...nem mástól kell elvárni azt, hogy csodálói, rajongói szinten nézzem ránk!

Nem attól leszünk nagyok ha van aki megmondja, nem attól leszünk szépek, hogy van aki dicsér, nem attól leszünk értékesek ha van aki megbecsül!

Ha elengedjük ezeket az elvárásokat, ha nem mástól várjuk el, hogy dicsérjen, megbecsüljön, szépnek lásson akkor megtanuljuk magunkat észrevenni és nem másnak való megfelelési kényszerből vagy nem csak másnak leszünk szépek, okosak, becsesek hanem elsősorban saját magunknak.

Aki különféle okok miatt egyedül él az nem lehet csak azért magányos, mert egyedülálló a családi állapota!

Az "egyedül maradni" szóegyüttes pozitív jelentése abban rejlik, hogy felfedezzük magunkat így meglátjuk és becsüljük a saját értékeinket és egyedül megmaradunk, egyedül is jók vagyunk.

Ha valaki elhagyott, akkor sem szabad bánkódni, hanem ellenkezőleg, örülni kell, hogy szabadok lehetünk és nem kell sem kényszerű játszmákat folytatni amik csak neki szólnak, nem kell álruhákat, súlyos álarcokat hordani, amiket csak miatta veszünk magunkra...

Ha egyedül maradunk, újra magunk lehetünk a teljes valóságunkban.

Egyedül maradni annyit tesz, hogy egy személy újra a teljes valóságában élhet, játszmák, megfelelési kényszer és felesleges áldozatok nélkül...energia pocsékolás nélkül.

Mert ugye ha egy kapcsolat csak azért marad fenn mert egy neki tetsző álarcot viselünk,

egy neki tetsző játszmát folytatunk, akkor mi magunk se nem tetszünk neki se nem felelünk meg neki csak feltételekkel.

Egy ilyen kapcsolatból menekülni kell még azelőtt, hogy lelki traumák érnének vagy az egészségünkre káros hatása lenne!

Csak akkor szabad egy kapcsolatban maradni ha az számunkra is teljes szabadságot ad és nem kell álarcok mögé bújva, álruhákat magunkon hordva élnünk!
Csak akkor maradhatunk benne egy kapcsolatban ha annak tartama alatt mindvégig saját magunk lehetünk!

Ha elfogadjuk és megértjük azt, hogy az a kapcsolat ami megszakadt az csak azért történt mert nem lehettünk benne önmagunk, akkor megkönnyebbülve tudunk tovább menni a saját utunkon a saját teljes énünkkel.

Csak akkor szakadhat meg egy kapcsolat (halál eseteket kivéve) ha az egyik fél nem jó a másiknak vagy csak súlyos áldozatot hozva lesz az...ami már nem is egészséges.

Egyedül maradni egy olyan kapcsolat után ami csak a személyiségünk átalakításával lett volna fenntartható tulajdonképpen megkönnyebbülés, felszabadulás amit persze nem érzünk és nem tudunk azonnal, csak akkor amikor már megértettük.

Ne sajnáljuk, ne bánkódjunk utána!
Örüljünk, hogy nem kell másnak megfelelni!

Elérkezik az az ember is akinek úgy tetszünk ahogy vagyunk, megérkezik az az ember is akinek tetszenek a hurkáink, az úszógumink, a szarkalábaink, a narancsbőrünk és minden ami és aki vagyunk!

Addig is teljes értékű életet élhetünk mert jobb

egyedül maradni

mint kényszerből fenntartani egy kapcsolatot amiben nekünk semmi más nem jut csak álarc és álruha...így ez nem más számunkra csak egy ál kapcsolat ami nem rólunk szól és nem értünk van.

Ne féljünk

egyedül maradni!