Elérkezhet egy nap...eljöhet a pillanat amitől retteg, amitől fél az ember a kezdetektől fogva...
Amikor ő már nem akar folytatást, amikor ő már nem akar jelen lenni az életben ...amikor ő már nem akarja, hogy jövőidő is legyen ...
Eljöhet az a nap amikor már csomagol, összeszedi a cókmókját és kilépehet az ajtón. Talán örökre vagy csak talán egy időre?
Egy szakítás nem csak attól nehéz, hogy egyedül kell tovább élni, hogy nélküle kell tovább élni és ezt tegyük úgy mintha mi sem történt volna.
Volt két élet ami egy bizonyos időre összekapcsolódott, volt két lélek amik egy időre összefonódtak, voltak közös élmények, közös érzések amiket együtt és egyszerre éltek át.
Amikor az egyik fél úgy dönt, hogy már nem akar a másikkal élni, mert már nem tud vele élni, amikor már egy másik út az amin járni akar akkor nem lesz könnyű az a poggyász amit magával kell vinne...
Benne lesz abban a hátizsákban mindaz ami az előző kapcsolatot jellemezte, benne lesz minden szeretet, benne lesz az összes közös fotó, benne lesz minden élmény, érzés.
Benne lesz a másik elhagyásának súlya, benne lesz mindaz amit az érez aki ott maradt a légüres térben...
Nem üres, nem könnyű és főleg nem kicsi kézipoggyásszal távozunk ha távozunk egy ember életéből.
Aki marad az nehéz feladatot kap, mert újra kell indítania az életét, újra meg kell tanulnia egyedül élni, át kell esnie egy lelki nagytakarításon!
De aki megy annak is lesz pakkja, amit cipelnie kell.
Nem csak tőle függ, hogy mi lesz a csomagjában...
Ha csak boldogság jutott és egy önfeledt kapcsolat az ami mögötte van, de mégsem ők voltak egymás nagy Ő-i
(amikor mindkét fél belátta, hogy nem működnek jól együtt),
akkor nem lesz olyan nehéz az a batyu...nem lesz benne más csak egy kis hamuba sült pogácsa és egy térkép, hogy éhen ne halljon és elkerülje az útvesztőket.
Ha mész viszel mindent amit kaptál, viszed a szeretetét, viszed az emlékét annak akitől elmentél, viszed mindazt amit ő bepakol majd a táskádba.
Ha mész nem csak te leszel az aki összeválogatja az útravalódat...más is csomagol neked.
Ha nem tiszta lélekkel mész tovább, ha nem őszintén hagytad ott a múltadat, akkor benne lesz az is és nehéz sziklaként fogja nyomni a vállaidat az a teher ami a zsákodban van...belevág majd a húsodba, megtörheti a gerincedet is az a túlsúly ami ott van, amit te nem is biztos, hogy észreveszel...csak azt tudod, hogy valamiért rohadt nehéz az a batyu...
Ha mész akkor nem biztos, hogy elférsz abban a kézitáskában amivel jöttél...
Ha mész sokkal nehezebb lesz mint hinnéd...
Legszívesebben üres kézzel, üres táskával mennél...de nem tudsz...
Ha mész, nem csak te válogatod ki mindazt amit majd vinni fogsz magaddal, amit vinned kell magaddal.
Ha mész akkor vállalnod kell a felelősséget azért is amit okoztál, vállalnod kell azt a terhet is amit más rád tett.
Ha mész lesz egy csomagod!
Ami nem lesz könnyű!
Ha nem üres volt az előélet akkor lesz tartalma is a zsáknak amit a válladra veszel ha mész...
Ha mész viszel mindent amit kaptál, vinned kell mindent amit adtál, vinned kell mindent ami emlék, vinned kell mindent ami érzés.
Ha mész tudnod kell azt, hogy lesz egy csomagod!
Ami nem lesz könnyű mert más rakja tele... más tömi tele a zsákod zsebeit...az is lehet, hogy a hamuba sült pogácsát és a térképet meg sem találod majd attól a sok (neked) kacattól ami benne van így éhesen és elveszetten bolyongsz majd két útkereszteződés után ahol nem tudtad merre tovább...
Ha mész úgy mész, hogy viszel mindent ami az addigi életed volt...viszel szerelmet, viszel emléket, viszel a tiedén kívül egy másik életet is. Akár egy egész életen át.
Ha mész felfedező leszel egy új világban...egy új hegycsúcsot majd egyedül mászol meg...de nem lesz könnyű ha sok a teher amit cipelned kell...mert
Ha mész lesz egy csomagod...
