Sok párkapcsolat romlik el azon, hogy olyan emberek hozzák létre, akik nem tudnak önálló életet élni, egyedül nem érzik jól magukat.

Nem is kell, hogy mindkettő alkalmatlan legyen az egyedül létre, elég ha egyikőjük ilyen.

Már azelőtt, mégpedig jóval azelőtt tudnunk kell boldogan élnünk, hogy társkeresésre adnánk a fejünket, vagy megengednénk valakinek, hogy közelebb jöjjön.

Ha nem vagyunk egyedül is boldogok, akkor csak fél emberek vagyunk, mert kell valaki, aki mellett jól érezzük magunkat. Tőle várjuk el, mint egy feladatként rá hárítjuk a felelősséget, hogy tegyen minket boldoggá.

Ez nagyon nem jó, mert aki nem boldog egyedül, az párban sem lesz az, mert a párkapcsolatot feltételnek tartja és ha van, akkor azt sikernek könyveli el.

Örül, hogy van valaki az életében, de egyben retteg is attól, hogy elveszíti őt, mert akkor újra egyedül kell megennie a mindennapi vacsoráját.

Aki nem él egyedül is teljes értékű életet, aki nem érzi magát egésznek, akinek KELL valaki, annak olyan egy párkapcsolat, mint betegnek egy kedves nővér, vagy egy orvos, szüksége van rá.

Csak akkor érzi jól magát, ha van aki patronálja, terelgeti, megmondja neki, hogy mit, mikor és hogyan tegyen, egyedül döntésekre is képtelen, vagy ha dönt valamiben, abban sincs sok köszönet, egyedül elveszett ember.

Nem szabadna egy kapcsolatot úgy kezelni, mint egy mentőövet, vagy mint egy karót, amire támaskodni, amibe kapaszkodni lehet!

Egyszerűen nem arra való, nem azért lett kitalálva.

Persze vannak olyan emberek, akiknek szükséges egy társ, mert nélküle csak fél emberek, és olyanok is vannak, akik szeretik a nővér szerepet, és élvezik, hogy valakinek szüksége van rájuk.

Egyik magatartás forma sem arra utal, hogy egészséges emberrel van dolgunk, hiszen egyik sem képes arra, hogy társtól, partnertől függetlenül is megélje és szeresse a saját életét.

Gondolom senki sem egy elesett, egyedül életképtelen társat szeretne maga mellé...

Ha mégis, ám legyen úgy jó, ahogy szeretné!

De a legtöbb esetben nem kapunk semmit, ha egy gondozásra, istápolásra szoruló ember mellett kötünk ki...

Egy párkapcsolatban pedig nem erre van szükség, hanem arra, hogy két egész, egyedül si teljes értékű ember hozza azt létre és működtesse!

Csak azok tudnak jó, élhető, boldogító kapcsolatot kialakítani, akik tudják, hogy nekik maguknak mi és, hogy jó, akik tisztában vannak az értékeikkel is és a hibáikkal is, és nem akarják minden áron, hogy legyen partnerük, társuk.