Ugye azt mindenki tudja, hogy mi a különbség a boldogság és a boldogtalanság között?!

De azzal nincs mindenki tisztában, hogy tudatossággal, odafigyeléssel magunk is megteremthetjük a boldogságot, mint általános állapotot.

Ezért persze tennünk kell, nem elég ölbe tett kézzel ülni a kedvenc fotelunkban és várni, hogy az majd magától az ölünkbe hull!

Bizony fel kell állni, ki kell nézni az ablakon, meg kell látni a világot, annak minden szépségével és rútságával együtt.

Élhetünk szar párkapcsolatban, lehet kritikán aluli a munkahelyünk, dolgozhatunk éhbérért vagy zsebpénzért...

Ezeket ha elfogadjuk, ha elég nekünk az, amit kapunk, akkor nincs igényünk jobbra, többre, szebbre és máris úgy érezzük, hogy boldogok vagyunk. De lehet, hogy csak becsapjuk magunkat és csak a kényelmes nyugalmat akarjuk előnyben részesíteni a munkával szemben, amit az álmaink megvalósításáért kell tennünk.

Ha megelégszünk a kapott javakkal, akkor bizonyos mértékig igénytelenek is vagyunk, mert nem vágyunk többre, nincsenek álmaink, nincsenek céljaink.

Ha pedig már az álmainkat is odaadtuk valakinek, akkor elvesztünk.

Ki lehet törni ebből a közönyből, ki elehet mászni a mocsárból, nem kell örökké a szarban élni!

Ha már érezzük, hogy nem jó, ha többet akarunk kapni, elérni mint amennyi jut, akkor panaszkodás, picsogás, elégedetlenkedés helyett szőjünk terveket és kezdjük el megálmodni a SAJÁT életünket!

Természetes reakció, hogy félünk az ismeretlentől, de ez csak azért van, mert nem tudjuk mi van a kanyar után az úton, amerre el kellene indulni.

Első dolgunk ,hogy ezt a félelmet cseréljük le egészséges kíváncsiságra és érdeklődésre!

Második lépésünk az legyen, hogy leülünk a képzeletbeli tervező asztalunkhoz és felvázoljuk azt az életet, amilyet élni szeretnénk, amelyikben jól éreznénk magunkat!

Harmadik feladatunk, hogy éljük bele magunkat olyan helyzetekbe, amik alatt boldogok vagyunk és szeressük meg már akkor az új életformát, amikor az még csak a képzeletünk szüleménye vagy vágyaink céltáblája!

Ha ,ár nem félünk, ha már megtudjuk tervezni, ha már tudjuk szeretni is az álmot, amit magunk álmodtunk magunknak, akkor már "csak" annyi feladatunk maradt, hogy vegyünk egy nagy levegőt és a kilégzéssel együtt mondjunk búcsút a múltunknak, és lépjünk egy nagyot előre magunk felé!

Itt persze nem ért véget az út, csak lekanyarodtunk egy régiről abba az irányba, ahol még sosem jártunk.

Rajtad múlik, hogy meddig jutsz el rajta és, hogy milyen élményekkel leszel gazdagabb.

Ha rálépsz megtudod, ha maradsz, akkor sohasem jöhetsz rá, hogy mi lett volna, ha...