Minden párkapcsolatban vannak hullámvölgyek, hiszen emberek szerepelnek, élnek benne, így senki nem tudja magát folyamatosan 100%-ig adni, senki nem tud úgy élni, hogy állandóan teljesítse az elvárásokat.

Ez eddig természetes és elfogadható.

A baj akkor kezdődik, ha már általánosult az az állapot, amiben nem érezzük jól magunkat a párunk mellett és folyamatosan csak a hiányokkal nézünk farkasszemet. Minden párkapcsolat, még a legszerelmesebb is bizonyos mértékig érdekkapcsolat is, hiszen nem csak arról kell szólnia, hogy a másik fél vágyai teljesüljenek, hanem mi is fontosak vagyunk!

Ha hosszú távon nem érezzük jól magunkat, esetleg egyfolytában hanyagolva vagyunk, vagy netán érzelmileg vagy fizikailag is bántalmaznak, akkor nincs miért, nincs mire, nincs kire várni, elérkezett a pillanat, hogy tevet szőjünk a továbblépésre!

Természetesen nem szabad fejjel rohanni a falnak, mert vannak olyan problémák, amik miatt akár évekig is lehet a kapcsolatunk nehéz és boldogtalan, ilyenkor a rontó körülményeket kell kiküszöbölni, vagy a megoldásukra törekedni, hogy ne mérgezzék meg az életünket és ne tegyék tönkre a kapcsolatunkat!

Ha nincsenek nehezítő körülmények, hanem csak simán ellaposodott az életünk a társunk mellett, akkor lehet dolgozni azon, hogy újra fellángoljon a szeretet lángja, de csak akkor ha azt ketten is akarják!

Kettőn áll a vásár, ketten kell harcolni azért, hogy újra olyan legyen minden, amilyennek lennie kell!

Ha csak az egyik fél dolgozik rajta, akkor semmi tennivaló nincs, mert értelmetlen!

Amikor pedig értelmét vesztette a harcunk, és már felesleges küzdenünk, akkor csak egyet tehetünk!

Tovább kell lépnünk, mert eljött az idő!

Elérkezett a pillanat, ami után nem szabad erőltetni, nem szabad újraéleszteni, nem szabad közös jövőben gondolkozni! Innentől kezdve újra az egyes szám első személy lesz a legfontosabb és rá kell találni arra az útra, ami boldogsággal lesz kikövezve!