Minden ember, így te is jársz egy bizonyos úton, amin járnod, haladnod kell.

Nagy valószínűséggel nem sztráda minőségű vagy egy kitaposott úton fogsz menni, de nem tehetsz mást, menned kell!

Csak előre mehetsz, mert az egy egyirányú út, nincs miért, nincs hova visszafordulni, de meg sem állhatsz, mert azzal eltékozlod az idődet, amit azért kaptál, hogy minél messzebbre, minél magasabbra juss!

Vannak, voltak és lesznek kisérőid is, soha nem vagy annyira magányos, mint amilyennek érzed és hiszed.

Melléd szegődnek rokonaid, akik még akkor is ott vannak veled, amikor már régen elköltöztek egy másik világba, ahonnan szintén nincs visszaút.

Ne felejtsd el soha, hogy azoktól is kapsz jó energiát, vagy tanácsot, akik más nincsenek veled. Az életútjuk az, amit ha követsz, jobban fogod érezni magad tőle.

Lesznek társaid, szerelmeid, egyéb kapcsolataid, akik valamilyen módon elkísérnek egy darabig, ott vannak veled addig, ameddig egyezik az irányotok. Eljöhet a pillanat, amikor neki le kell kanyarodni, jobbra vagy balra kell térniük, hogy a saját útjukon maradhassanak. Neked pedig engedned kell őket, hogy járhassák azt, ami az övéké.

Kényszerrel, erőszakkal senkit nem tarthatsz a te utadon, még akkor sem ha szentül meg vagy győződve arról, hogy, ami neked jó, az neki is csak a a legjobb lehet! Nem rángathatod, nem tarthatod vissza, menjen, ha mennie kell.

Ki tudja...lehet, hogy egyszer mégis újra keresztezik egymást az útjaitok és az is lehet, hogy onnantól kezdve halálotokig egy irányba fogtok haladni.

Neked senkiért, semmiért nem szabad visszafordulnod! Csak előre nézhetsz, a visszapillantó tükröt csak arra használd, hogy meglásd siet-e valaki utánad a nyomodban, hogy utol ér-e, esetleg előz-e!

Ha megállsz vagy irányt változtatsz és megfordulsz, azzal csak a múltat élteted, megfosztva magad egy olyan lehetőségtől, ami csak neked és csak most adatott meg. Soha nem tudod meg, hogy mi lett volna ha nem állsz meg! Elszúrtad, nem éltél az "Itt és most", soha vissza nem térő lehetőségével, elszalasztottad.

Nem állhatsz meg, figyelmedet kösse le mindaz az a szép, ami útközben veled történik, ne sírj a múlt és azok miatt, akik útközben lemorzsolódtak mellőled, vagy elkanyarodtak másfelé!

Te csak nézz bátran előre, bízz abban, hogy a következő kanyar után is meglesz az az irány, amerre menned kell tovább!

Ne is foglalkozz azzal, hogy mi van a kanyaron túl vagy, hogy mi vár az út végén!

A végét mindenki tudja, csak nem vallja be! Ott csak az elmúlás vár, semmi más!

Tehát ne az foglalkoztasson, hanem az, hogy úton légy, és mindig csak a sajátodon!

Más utakra is eljutsz, lesz olyan, hogy más útját járod és neked túlzottan idegen az a világ, amerre visz.

A baj nem ekkor kezdődik. Ha felismerted, hogy neked az csak nagy áldozat vállalással tartható fenn, akkor már arra kell figyelned, hogy megtaláld a következő elágazást és kell hagynod azt a kényszerpályát, amin vagy!

Választhatod azt is, hogy maradsz még egy kicsit, aztán még egy kicsit és így tovább...hiszen szinte már megszoktad...de akkor számolj a következményekkel!

Ne tedd sajátoddá csak azért más útját, mert tetszik az, aki jár rajta! Ne őt, hanem a vágyaid kövesd!