Sokan kerülnek olyan élethelyzetbe, ami számukra teljes mértékben méltatlan, mégis elfogadják, beletörődnek a sorsukba, annak ellenére, hogy ők maguk is érzik, tudják, hogy nem jó, nem az igazi.

Érdemes-e csak a megszokás miatt kitartani, vagy csak azért nem lépni, mert tartunk mások negatív véleményétől?

Ha mások miatt tartjuk fenn a meglévő kapcsolatainkat, akkor nem teszünk semmi mást csak az ő érdekeiket képviseljük és kiszolgáljuk őket, szolgákká, szolgálókká válunk.

Pedig szabadok is lehetnénk...

Nem szabad mások miatt maradni! Nem szolgának, nem rabnak születtünk!

Ha nekünk nem jó a párkapcsolat, ha nekünk nem jó egy munkahely, akkor nincs az az erő, ami maradásra bírhat!

Ha nem vagyunk szolgalelkűek, ha nem születtünk Teréz anyának vagy Csaba testvérnek, akkor ne legyen maradásunk, ne foglalkozzunk senkivel!

Nem mások, hanem a mi életünkről van szó.

Ha nem lépünk, akkor a miénket tesszük kockára, a saját időnket pazaroljuk el.

Újra kezdeni sosem késő!

Mindig van olyan opció, ami magában hordozza egy új, szebb, boldogabb létforma lehetőségét.

Ha már odáig eljutottunk, hogy a szívünkkel érezzük, az eszünkkel tudjuk, hogy menni kéne, akkor ne hátráljunk meg, ne érdekeljen az, hogy mások mit mondanak, esetleg megszólnak a tettünk miatt!

Vegyünk egy nagy levegőt és tegyük meg magunknak, magunkért azt a szívességet, hogy továbblépünk!

A Te életed, ne más kezében legyen!

Válaszd az újrakezdést!

Válaszd a szabad és boldog életet!