Akármilyen embert is sodor melléd az élet, ha te nem vagy már akkor is épp, egész, amikor érkezik nem leszel boldog mellette, mert csak mint egy hiánypótló eszközként tekintesz rá és úgy is kezeled.

Nem tudatosan, nem akarattal, de kihasználod.

Mégpedig úgy, hogy a te hiányosságaidat általa szeretnéd pótolni.

Csak azért kell a közelsége, mert nem nem szeretsz, nem tudsz egyedül is teljes értékű életet élni, nem érzed jól magad, ha nincs valaki, akire számíthatsz, akire támaszkodhatsz.

Te hasznot húzol ebből a kapcsolatból, ami igazából csak és kizárólag érdekből jött létre.

Mivel ő pedig csak egy plusz terhet kapott a nyakába, nem fogja magát jól érezni melletted.

Egy idő múlva belefárad a terheid cipelésébe, és igyekszik azoktól és tőled is megszabadulni.

Ha jó érzésű ember, akkor nem akarja, hogy egyedül maradj, még neki lehet lelkiismeret furdalása azért, hogy rosszul érintene ha elhagyna. Így akár hosszú hónapokig is képes elodázni a döntése meghozatalát vagy annak nyilvánosságra hozását.

Ő a te idődet rabolja, te pedig az övét...

Nem érdemes, nem szabad!

Ha nem vagy szerencsés, akkor pedig könnyen egy manipulatív ember markában találhatod magad, ki leszel használva, megleszel alázva.

Ami után a csekély önbizalmad még mélyebb szintre fog zuhanni.

Ezt, ha jól gondolom senki nem szeretné!

Ha nem érzed jól magad a bőrödben egyedül is, ha nem érzed magad épnek és egésznek akkor is ha épp nincs senkid, akkor szedd és rakd össze magad.

Szeresd meg az egyedüllétet is és csak akkor, csakis akkor ismerkedj, ha a terheken kívül mást is tudsz adni!