Neked adja az idődet teljes mértékben, rád fordítja minden figyelmét, vagy csak félig-meddig?

Veled van mindig, amikor szükséged van rá, számíthatsz rá mindenben, vagy csak félig-meddig?

Ott van ha kell, megszereli, megcsinálja, felteszi, kifúrja, vagy csak megígéri?

Veled álmodik, rólad szövi a terveit, elmegy veled oda is, ahova csak te szeretnél, vagy csak megígéri?

Benne vagy a történetében, és abban neked főszerep jut, vagy csak azért vagy, hogy legyen kivel csak úgy ellenni?

Nélküled is jól érzi magát, sőt úgy érzed, hogy jobban mint veled, és együtt nem nagyon akar sehova se

elmenni?

Ha a fentiekre válaszként azt kapod, csak megígéri, ha a jövőképében neked nincs nélkülözhetetlen, főszereped, akkor ő csak az időd fecsérli, csak mondja, de nem teszi.

Nem hoz érted, neked áldozatot, nem számíthatsz rá annyira és úgy, amennyire és ahogy neked szükséges.

Lehet, hogy szeret...de csak a maga módján.

De téged csak a magad módján szabad szeretni, mert akkor fogod érezni.

Ha nem kapod meg, ha nem érzed, akkor ő nem lehet neked se megfelelő, se elégséges.

Ne feledd, hogy egyet mindig megtehetsz, nem maradsz vele, továbbléphetsz.