Mindenki hallotta már és ismeri is a fenti igazságot, de nem biztos, hogy találkozott vele.

Joggal várjuk el, hogy úgy viszonozzák a közeledésünk, ahogy mi is megtesszük, hiszen ha mindent beleadunk, akkor a másiktól is elvárhatjuk.

Ha nem olyan a fogadj Isten mint az adjon Isten, akkor sincs nagy baj, el kell fogadnunk, hogy mi nem érünk neki annyit, mint ő nekünk, és akkor lelkiismeret furdalás nélkül léphetünk tovább, hiszen mi magunk megtettünk mindent, amit csak megtehettünk.

Nem állítottunk akadályokat sem elé, sem a kapcsolat kibontakozásáért, nem építettünk falakat a korábbi romokból, így nem is bújtunk mögéjük, nem nehezítettük senkinek a dolgát azzal, hogy azok mögött keressen bennünket.

Nyitott ajtóval, tárt karokkal vártuk az érkezőket, és puha, kényelmes hellyel kínáltuk őket.

Ha az adjon Isten hibátlan, akkor nem követtünk el semmilyen hibát, elkövettünk mindent.

Ha nem fogadják úgy, ahogy adjuk, mert sok vagy kevés, akkor útjára kell engedni az illetőt, mert nem ő az, aki el és betudja fogadni azt, amit adunk, ami és aki mi vagyunk!

Nekünk továbbra, ő utána is csak egy feladatunk van, adni, csak adni, megkeresni azt, akinek pont olyan és pont annyi kell, amit és amennyit adunk!

Ő a mi emberünk!

Addig pedig, amíg rátalálunk, vagy ő ránk, ne essünk kétségbe, éljünk szépen és boldogan, hogy ne kelljen szükségből odaállni valaki mellé vagy mögé, tőle elvárva, hogy megtegye azt, ami nem az ő feladata!

Adjunk bő kézzel, ne fukarkodjunk a szeretettel, ne fogjuk vissza magunkat, de ne is lépjünk akkorát, amibe belerokkanunk!

Csak magunk és a teljes valóságunk lehet benne abban a csomagban, amit valakinek a kezébe adunk megőrzésre, gondozásra!

Ha neki nem tetszik, az nem a mi bajunk, nem a mi hibánk.

Nekünk sem tetszik minden és mindenki, így neki sem biztos, hogy mi vagyunk a tökéletes!

Akár tetszik neki, akár nem, akkor is adjunk, tegyük ezt még azelőtt, hogy kérnie kellene!

Ha viszonozzák akkor jó, ha nem akkor is! Így legalább tudjuk, hogy nem jó helyre kézbesítettük a csomagunk és nyugodt szívvel új címet írhatunk rá.