Egy szakítás soha nem jó és nem örömteli esemény, akármelyik oldalon is legyünk az esemény alatt.

Lehetünk mi is az, aki elhagyja a másikat, de belőlünk is válhat elhagyott.

A legfontosabb, de sajnos íratlan szabály és nem törvény az, hogy tegyük azt tisztességgel, és természetesen minél kisebb fájdalmat okozva!

Mert szakítani úgy is lehet, hogy közben nem forgatjuk a kést a párunk szívében és semmi megaláztatást nem okozunk vele.

Mint mindent, ezt is meg lehet, meg kell beszélni, ki lehet és ki kell tárgyalni így meg is lehet érteni.

Soha, egy kapcsolatban sem lehet befelé fordulva élni de ugyanez érvényes a szakításra is, azt sem lehet egészségesen, normálisan kivitelezni, ha nem mondjuk el az igazi okokat.

Lehet magyarázkodni, lehet, okolni, hibáztatni, de nem érdemes, mert azzal csak nehezítjük a helyzetét annak, akit épp elhagyni készülünk, mert csak azt érjük el, hogy az amúgy sem erős önértékelését további mélységekbe süllyesztjük.

Ezek helyett csak annyit kell, de azt kötelező tenni, hogy odaállunk elé és s szemébe megmondjuk, hogy már vagy még nem szeretjük és ezt így nem tudjuk folytatni, mert nincs értelme!

A döntés legyen VÉGLEGES, nincs helye visszatáncolásnak, vagy hitegetésnek, vagy részegen írt szerelmes üzeneteknek, amiben a hiányzol és a szeretlek szó váltogatja egymást!

Menni csak úgy szabad, hogy örökre távol tartjuk magunkat attól, aki sokáig nézi a hátunkat, miközben mi már a következő kanyarban mást lesünk.

Egy dolgot, ami talán a legfontosabb mind közül, az elköszönést SOHA ne felejtsük el!!!

Ha nem fejezzük ki egyértelműen a szándékunkat, hanem helyette csak szünetet kérünk, aztán újabb szünetet, aminek a lejárta előtt, már a szerelmünkről győzködjük a szerencsétlent.

Ha nem tudja, ha nem tud róla meggyőződni, hogy ennek már vége, akkor ott marad értetlenül és nem tudja sem feldolgozni, sem lezárni az egészet.

Bizakodik, hogy egy újabb szünet van csak, vár, hogy jelentkezz, hiszik benne, hogy csak levegőt veszel vagy erőt gyűjtesz és visszatérsz.

Ne tedd vele, mert tönkreteheted az egész életét, hiszen megölöd benne az emberekbe vetett bizalmát és a hitét!

Ne hagyj ott senkit anélkül, hogy ne hozd a tudomására, hogy vége és ennyi volt, ne hagyj ott senkit köszönés nélkül!

Csak képzeld azt a jelenetet, hogy elmentek együtt pld egy étterembe, ő bemegy a toalettre és csak annyit mond, hogy hamarosan jövök, és te soha többet nem látod!

Mit csinálnál az adott esetben?

Ész nélkül rohannál, mindenhol keresnéd, egyfolytában a kezedben tartanád a telefont és várnád, hogy hívjon, mennél mindenhova, ahova ő szokott, nem mernéd lecsukni a szemed, mert félsz, hogy hív és nem hallod meg...és várnál, várnál, várnál, várnál...az örök életed már csak a várakozásé.

Ugye, hogy milyen szar érzés lehet ezt átélni!?

Pont így érez és él az, akitől csak lelépnek, akit csak úgy otthagynak mint eb a szarát...

Ha nem szereted, ne szeresd, mert úgysem fog menni, de akkor legalább tedd meg azt, hogy elköszönsz tőle!

Becsüld meg annyira, hogy emberhez méltó módon zárod le a kapcsolatotokat!!!