Sajnos sokan vannak, akik már megélték, a saját bőrükön tapasztalták, hogy milyen érzés az, ha megcsalják...

Az teljes mértékben elfogadható, ha nem működik egy kapcsolat és a javítási kísérletek ellenére sem hozzák rendbe, akkor szétválnak az utak, de az, hogy nem megjavítani törekszünk, hanem félrelépni az se nem megoldás, se nem megengedhető, se hosszú ideig fenntartható.

Mégis sokan ezt az utat választják.

Vannak akik, ugyan törekszenek arra, hogy jobb legyen és igyekeznek felfrissíteni, újra életet vinni a kapcsolatukba, de ha nem sikerül, akkor feladják a küzdelmet, de az elválás helyett külső forrásból pótolják azt, ami hiányzik.

Miért teszik, ha nem jó hely az, ahol vannak, miért nem mennek el onnan?

Egy részük azért nem lép tovább, mert kényelmesebb maradni, nem kell mindent felrúgni, nem kell egy válási procedúrát végigvinni, nem kell szemrehányó kritikákkal szembesülni, nem kell energiát fektetni egy új élet kialakításába.

Másik részük egyszerűen csak fél.

Fél attól, hogy az új életükben nem úgy megy majd minden, ahogy azt szeretnék, félnek, hogy az, aki most csak egy pótlék, az nem fog beválni legális partnernek és félnek, hogy egyedül maradnak.

Vannak viszont olyanok is, akik nagyon nem érzik jól magukat a párjuk mellett de mégsem válnak el, mert nem tehetik, egyedül nem képesek új életbe kezdeni, nem tudják vállalni se a fizikai, se a mentális terhet, amit majd egyedül nekik kell cipelniük, ha nem lesz segítségük hozzá.

Félnek, vagy nem tudnak váltani, változtatni, maradnak, pedig mindenhol jobb lenne mint otthon, mégsem mennek, mert nem mehetnek.

Mennének, de nem tehetik.