Türelem rózsát terem vagy várd ki a vásár napját és ehhez hasonló jó tanácsokkal látnak el bennünket az emberek.

Igazuk van, mert ha sietünk, akkor mindenből, így egy megismerésre váró és vágyó emberből is csak a felszínt fogjuk meglátni és azon kívül semmit sem fogunk róla megtudni.

Lehet siettetni az ismerkedési folyamatot, lehet őt és magunkat arra kényszeríteni, hogy legyünk túl minél előbb a kötelező körökön, hogy megszaporítsuk azt az időt, amit egymással szeretnénk eltölteni.

De ha nem tudunk meg egymásról annál többet, hogy kinek milyen színű a szeme vagy éppen barna-e vagy szőke, akkor simán elsiklunk olyan alap dolgokról, mint a mániái vagy éppen hátrányai, de az előnyeit sem fogjuk megtudni, mert csak arra koncentráltunk, hogy milyen kívülről, vagyis mit mutat meg magából, és csak a szemünk fog információkat begyűjteni. Az pedig édes kevés egy hosszabb távú kapcsolathoz...

Azzal is elrontjuk a társkeresését, hogy nem válogatunk, nem szelektáljuk ki az érdeklődőket és túl hamar álmodunk valakivel és túl nagyot. Hajlamosak vagyunk pár találkozó után már olyan dolgokról álmodozni, amiknek a megéréséhez sokkal több idő kell, mint egy-két hónap.

Ha csak álmodunk erről, még nem olyan nagy baj, mint amikor közöljük is az illetővel, hogy ő az, akit kerestünk, ő az, akiről álmodtunk és, hogy ő az, akivel szeretnénk élni...

Mindezt pár hét vagy hónap után.

Ne csodálkozzunk ha az ő reakciója erre a menekülés lesz, hiszen ő már tudja, hogy ennél sokkal több idő kell ahhoz, hogy ne a kapcsolatot, ne a pillanatnyi örömöt, hanem őt magát szeressék meg.

Meg kell tanulni várni, meg kell tanulni válogatni, hogy ne csak egy feltételnek feleljen meg egy ember, hanem szinte mindenben olyan legyen, mint amit "terveztünk".

Ha nem ismerjük már évek óta, ha nem tudjuk, hogy milyen az elő élete, akkor semmit sem tudunk, csak hiszünk, elhisszük azt, amit ő elmond.

Mivel messziről jött ember azt mond, amit akar ez vagy igaz, vagy nem...

Legyünk bizalommal, ne játsszuk a hitetlen Tamást, de azért mert ő szépeket mondott magáról, még nem biztos, hogy minden úgy van, ahogy tálalta.

Várjuk meg, hogy a való életben legyen alkalma bebizonyítani azokat, amit magáról állított, hogy valós helyzetekben is megismerhessük a reakcióit!

Ne siessünk se a karjaiba, se a karmaiba, és az ágyába se kerüljünk túl gyorsan, mert azzal az elmélyülés helyett elronthatjuk az egész folytatását!

Tanulj meg várni, ha nem csak egy sietős, rajtad éppen csak átfutó, téged csak éppen megérintő de nem ölelős és nem simogató emberre vágysz!

Vágyaidat fékezd meg, tartsd pórázon, hogy az eszed is beleszólhasson abba, amibe a szíved hajlamos túl gyorsan, túl hamar belerángatni!

Nem kell rohanni, mert ha az ismerkedést felgyorsítjuk, azzal csak a kapcsolat végéhez fogunk közelebb kerülni!

Az idő neked és a kapcsolatodnak dolgozik!