Nagyon sok olyan párkapcsolat él és annak ellenére boldog, hogy látszólag nincs olyan motiváció, ami összetartaná, nincsenek már olyan vágyak, amiket együtt kellene megvalósítani, közös családalapítás sincs már célnak kitűzve.

Lehet úgy párkapcsolatban élni valakivel, hogy nincsenek nagy álmok?

Természetesen lehet!

Csak az tudja ezt megtenni, aki önmagában is teljes mértékben egész ember és már el tudja fogadni a helyzetét, tisztában van a lehetőségeivel, tudja, hogy mire vágyik és mit akar.

Egy párkapcsolatot nem úgy kell elképzelni, nem azt kell elvárni, hogy majd a párunk boldoggá tesz és csak akkor leszek egész ember ha valaki azzá tesz.

Egy egészséges ember egy kapcsolatba is egészként érkezik és annak megléte alatt teljes mértékben az is marad. Nem attól lesz boldog, hogy párra talált, nem azért fog örülni, mert rendszeresen lesz kihez szólni vagy lesz kivel ágyba bújnia.

Ezek mind csak az extra hozamai annak, hogy van társunk az életben. Nem attól leszünk boldogok, hogy kapunk, az nem boldogság, hanem csak kiegészítés, valódi boldogságot akkor érzünk, ha adunk és cserébe egy mosollyal vagy egy öleléssel és egy csókkal jutalmaznak.

Persze kapnunk is kell egy párkapcsolatban, hogy folyamatosan érezhessük, hogy szeretnek, és fontosak vagyunk, de ne legyen feltétel az életünkben, ne legyen rá szükségünk, hogy egyfolytában külső megerősítéseket kapjunk, ne ahhoz igazítsuk az önbecsülésünket!

Egy kapcsolat attól még működhet és lehet teljes értékű, hogy nem tart sehova.

Nagyon sok olyan pár él, akik már nem akarnak nagyokat álmodni, nem akarnak nagy közös célokat megvalósítani, hiszen egymás nélkül zajlott az életük, külön előélettel rendelkeznek és csak felnőttként kerültek egymással kapcsolatba. Ilyenkor már nem olyan céljai vannak az embernek mint valamikor régen, a 20as éveiben, ilyenkor már nem feltétel a közös gyerek, közös lakás vagy ház.

Jó esetben már mindenkinek van egy jól bejáratott, megszokott, megszeretett élete és ritmusa, ami szerint éli és élvezi az életét.

Nem biztos, hogy jó döntés az, ha ezt felborítjuk csak azért, hogy még többet lehessünk együtt.

Akinek nem feltétel, hogy mindennap a párjával legyen, az nem is fogja ezt erőltetni és nem teremt döntés kényszert annak, akinek már egyedül is tökéletes az élete.

Annak ellenére, hogy nem  élnek együtt, tökéletesen működhet egy kapcsolat. De csak annak, aki nem féltékenykedik, aki nem kapcsolatfüggő, aki egyedül is tökéletesen érzi magát, amikor egyedül van otthon és nincs személyes kontaktus.Azoknak, akik egyedül is jól érzik magukat, már elég, sőt a lehető legjobb egy olyan kapcsolat, amire  azt mondják ,hogy ó ez csak "Barátság extrákkal".

Valóban "csak"?

Szerintem jóval többet jelent!

A "barátság" szóban minden pozitív dolog benne van!

Érdekmentes szövetség, jóban-rosszban kitartanak, megértik, becsülik egymást, de egymás legjobb kritikusai is...

Közösen kirándulnak, együtt nyaralnak, de külön-külön is nagyon jó és színvonalas életet élnek, nem fojtják meg egymást, nem akaszkodnak egymás nyakára.

Az "extrákkal" szó pedig még ezt is felülmúlja, mert ők olyan barátok, akik az életük és idejük megosztásán kívül az ágyban is találkoznak és örömöt szereznek egymásnak.

Mi kellhet ennél több, mi lehet ennél jobb?