Sokan tékozolják el azzal az idejüket és egyben az életüket is, hogy várnak egy jobb időpontra, vagy valamilyen alkalomra, hogy majd kimondják azt, amit azonnal kellene, hogy majd odaadják azt, amit azonnal kellene, hogy majd kimutatják azt, amit azonnal kellene.

Várnak a tökéletes időpontra.

A várakozással csak az idejüket fecsérlik magunknak és egy esetleges kapcsolatuknak is...elszalasztanak lehetőségeket, elengednek már akkor embereket, amikor az még csak épp közelít feléjük, teszik mindezt azért, mert nem bíznak magukban, a másikban és az életben.

Pedig ha megtennék mindig azonnal azt, amit majd holnap vagy azután szeretnének, akkor már ma megtudnák azt, amit az elvesztegetett idő miatt talán soha nem fognak.

Elterveznek az életükben minden mozzanatot, a jövőnek élnek, ami pedig mindaddig, amíg nem válik jelenné, csak agy rajz a tervezőasztalukon.

Semmire nincs tökéletesebb időpont a "mostnál"!

Holnap már lehet, hogy nem mondhatod, nem adhatod, nem foghatod, nem szeretheted...mert lehet, hogy már nem lesz kinek, nem lesz kit...mert lehet, hogy már nem kell neki, elfogadta mástól azt, amit te szerettél volna adni, de nem ma, hanem csak majd.

Valaki értékesnek tartja az idejét, így nem fogja azt elpocsékolni "majd emberek" társaságára, nem fogja kivárni azt a napot, amit te majd valamikor a jövőben tökéletesebbnek hiszel a mainál.

Neki a most az, ami épp megfelelő, ami épp a legjobb.

Ne várj holnapig a döntéseddel, lépj ma, mert holnap már lehet, hogy nem teheted!

Most van a tökéletes időpont!