Mindenki életében előfordulhatott már, hogy elhagyták, otthagyták valahol az út szélén, a porban, az árokparton, esetleg még bele is lökték a sárba, hogy ragadjon bele, vagy akár bele is fulladhat...
Nem jó, sőt kifejezetten rossz érzés uralkodik rajtunk el, amikor lelép, továbblép mellőlünk valaki, akit biztosnak hittünk.
Az vigasztaljon mindenkit, hogy aki ilyet tesz, az nem azért tette, mert mi nem vagyunk szerethetőek, nem vagyunk becsülhetőek!
Ő az, aki nem tud szeretni, nem tud tisztelni, nem tud becsülni, legalábbis bennünket nem.
Így pedig nincs mellette semmi keresnivalónk!
Ha tudott volna szeretni, akkor soha nem tette volna meg mindazt, amivel aláássa az önbecsülésünket, amivel fájdalmat okozott, amivel megbecstelenített és a valós értékünknél jóval alacsonyabb szinten kezelt bennünket!
Ha tudott volna szeretni, akkor minden szép és jó lett volna.
Ha tudott volna...
De nem tudott.
