Ha jól sejtem szinte mindenki ismeri Petőfi Sándor : Itt van az ősz, itt van újra című versét de a mögöttes tartalmat nem látja meg mindenki ezt a gyönyörű költeményt olvasva.

Nem fogok verselemzésbe, csak jó lenne ha a borús, szeles időben is megtalálnánk annak a szépségét, ami a dolgok rendje miatt olyan, amilyen.

Szép az ősz is, nem csak azért mert nem győzzük legeltetni a szemeinket a káprázatos színkavalkádon, amit a fák levelei produkálnak, hanem azért mert most ennek van itt az ideje és mindig az legyen szép ami itt van az orrunk előtt!

Lehet vágyakozni, epekedni a tavaszért és a nyárért, de nem úgy, hogy a most rovására tegyük!

Az elmúlt, most a pihenés ideje jön, rövidülnek a nappalok, hosszabbak lesznek az esték.

Nem csak azt kell meglátni, észrevenni, hogy jaj de hideg van, jaj de sötét van!

Le kell lassítani, sőt meg kell állni, kigyönyörködni magunkat, hallgatni kell a fák lehulló levelének lágy neszét, hiszen jól tudjuk, hogy a föld ilyenkor nem hal meg, csak aluszik.

Kipiheni magát, kipiheni az egész év fáradalmait, erőt gyűjt  a következő évre.

Az ember se legyen azért melankolikus, depressziós mert kevés a napfény és hűvösebb van mint nyáron.

Most ez van, mert ősznek kell lennie, ebben kell megtalálni a szépet!

Ilyenkor, ebben az időben lehet és kell elültetni mindazt, amiből tavasszal új élet születik, ami majd akkor ha itt lesz az ideje termőre fordul és testi-lelki táplálékunk lesz.

Ha most csak sopánkodunk, siránkozunk és csak a hidegebbre forduló időre figyelünk, akkor nem is ültetünk, nem is vetünk, így pedig jövőre éhen is halunk. Mert itt és most csak nyekeregtünk a cselekvés és a lehetőség kihasználása helyett.

Lehet vágyódni a tavasz után, de nem fog előbb jönni akkor sem ha nem fogadjuk el az őszt vagy a telet.

Most ősz van, ez a szép.

Ilyenkor a lassúság, a nyugalom, az álomra készülő természet a szép.

Kövessük a példáját, ne aggodalmaskodjunk, ne parázzunk azért mert a tél még csak ezután jön!

Tudjuk jól, hogy tavaly, tavalyelőtt, azelőtt sőt mindig is így volt, ősz után tél jön, azután tavasz, nyár és újra ősz.

Ez  természet rendje, örüljünk neki, hogy ott legalább rend van!

Kövessük a példáját, tegyünk rendet az életünkben, szeressük azt és gyönyörködjünk benne!

Hiszen a tavasznak, a nyárnak, az ősznek, de még a télnek is megvannak a szépségei, csak le kell lassulni, meg kell állni, hogy azokat észrevegyük!

Szeressük az őszt is, ő nem tehet róla, hogy olyan lett, amilyen, ő valójában egy szerény, visszahúzódó, természetes szépség!

Csak észre kell venni, meg kell benne szeretni azt, amitől és amiért szép!