Hol is kezdjem, mit is is mondhatnék, mit is írhatnék...

Most semmit, mert egyrészt meg vagyok illetődve,  más részt nem vonom el a figyelmet a SHE. HU cikktől, írásból, agyalni valóból egy is elég egy napra, pont mint a tyúknak a tojásból :-D.

3000 ember kedveli az oldalt, amire majdnem mindennap írok gondolatokat, esetleg tanácsnak minősülő vagy erőt adó írásokat.

Sajnos, nem sajnos gondolkodó ember vagyok, aki elemzi, megfigyeli az életét, aminek köszönhetően születnek meg azok a a gondolatmenetek, amiket itt leírok és közreadok.

Amikor elkezdtem írni, nem volt több célom vele, csak annyi, hogy hátha hasznára válik valakinek az, ami a mondanivalóm. Ha pedig így van, akkor már meg is érte "tollat" ragadni, mert hasznos dolgot tehettem.

Magamról nem szólnék sokat, mert nem én vagyok az, akiről szól az oldal, nekem annyi a szerepem, hogy a legtöbb írásom a saját életem eseményeire épül, így kisebb-nagyobb mértékben én is bennük vagyok, ott vagyok a sorok között.

Az, hogy 3000 ember kedveli az oldalam, azt nem sikernek könyvelem el, hanem annak, hogy sokunknak szüksége vagy igénye van arra, hogy bátorító írásokat olvassanak, amikből vagy erőt gyűjtenek vagy hasznos információkat gyűjthetnek be, amit később kamatoztathatnak, így elkerülve olyan kellemetlen helyzeteket, amiket jó magam megtapasztaltam.

Felelősségnek érzem ezt a "munkát", amit szívesen teszek, de van súlya, ami azt jelenti, hogy vannak, akik figyelnek rám, vannak, akik követik a tanácsaim, amit privát üzenetekben vagy az írásokból kaptak, így nem engedem meg azt, hogy ne figyeljem a reakciókat vagy, hogy félvállról vegyem az oldalam.

Időközben a SHE.HU magazin oldalára is írok, amik kisebb-nagyobb tetszésnyilvánítást érnek el, sőt volt, amelyik kifejezetten nagy vihart kavart, amit egyáltalán nem bánok, mert nem vagyunk egyformák, így az értékrendünk is különbözik, de az élethelyzetünk is más, ami más eseteket hordoz, más okokkal, más következményekkel. Nem LIKE-ok számától teszem függővé a lelki állapotom, nem azért írok, osztok meg írásokat, hogy sok kedvelőjük legyen, hanem azért, hogy minél többen gondolkozzanak el rajtuk, elemezzék ki ne csak a kapcsolataikat, ne csak a másikat, hanem saját magukat is.

Hiszen ez az egyik legnagyobb ajándékunk a természettől, hogy gondolkodásra képesek vagyunk, nem szabad kihasználatlanul hagyni a lehetőséget!

Használnunk kell az agyunkat, hogy megértsük azt, ami történik, és, hogy problémák felmerülése esetén nyavalygás helyett megoldásokat dolgozzunk ki.

Ebben a probléma megoldásban lehetek talán segítője azoknak, akik vagy zsákutcába jutott kapcsolatban élnek vagy nem találják a helyüket ott, ahova kerültek...vagy csak hasonló cipő szorítja őket, mint amilyet én viseltem valamikor, aminek már begyógyítottam a sebeit, de természetesen nyom nélkül nem múlt el, de ezeket ma már tapasztalatként élem meg és nem sírásra okot adó eseményeknek.

Így hát

NAGYON KÖSZÖNÖM,

hogy vagytok, hogy olvastok!!!!!

Maradok, itt megtaláltok ezután is :)

Erre a nemes alkalomra, amit a 3000 kedvelő jelent nekem készítek egy kis meglepetést, amit hétfőn megtaláltok ha keresitek ;-)

Szép hétvégét, jó pihenést mindenkinek!

Csanád!