Akik tudják, hogy milyen az, amikor az ember hosszú ideje éli egyedül az életét és azt már olyan mértékben megszerette, hogy nem hiányzik neki már semmi és senki a boldogsághoz, azok már jól érzik magukat annak ellenére is, hogy nincs társuk, nem osztják meg mindennapi örömeiket és bánataikat senkivel.

Van az este a félig teli vagy félig üres pohárral...van aki ezt, van aki azt látja, attól függően, hogy milyen beállítottságú vagy, hogy milyen az aktuális lelkiállapota...

Van akinek üres a pad ha nem ül mellette senki, van aki nem a padra figyel, hanem gyönyörködik a lehulló falevelekben vagy a Balaton hullámzásában és a kacsákban, amik ott totyognak a vízparton és csak ül a legnagyobb harmóniában, észre sem véve, hogy nem is ül mellette senki. Aki nem a padot figyeli, nem azt várja türelmetlenül, hogy üljön már le végre valaki, az mellett nem üres, hanem szabad a hely, nem teszi oda még véletlenül sem a táskáját vagy a kabátját, azt fenntartja annak, aki oda szeretne ülni.

Ne üres, szabad legyen a mellettünk lévő hely, engedjük oda azt, aki le szeretne pihenni és ne nehezítsük a dolgát, akadályozzuk meg abban, hogy megtegye azzal, hogy a poggyászunkat tartjuk rajta vagy az összegyűrt szalvétákat, amikbe az útravalónk volt nemrég becsomagolva! Ne lásson se szemetet, se csomagot mellettünk, annak nem ott van a helye! Csak rend fogadhatja, csak a szabad helyet láthassa az, aki arra sétál és helyet szeretne mellettünk foglalni!

Nem szabad lerohanni, nem szabad azonnal kifaggatni a múltjáról, a korábbi életéről, csak üljünk a legnagyobb nyugalommal, mintha mi sem történt volna és nézzük együtt a "semmit" !

Ha szabadon hagyjuk a helyet, akkor előbb vagy utóbb de biztosan oda fog valaki kívánkozni, kéredzkedni, hiszen látja, hogy mi nagyon jól érezzük magunkat ott ahol vagyunk és hát egy boldog, harmonikus ember mellé kerülni az egyik legjobb dolog a világon.

Ne üres, hanem szabad legyen a hely, ami melletted található!

Ha üres lenne, akkor az ugyanaz, mintha foglalt volna, mert még várod vissza azt, aki elhagyta, felállt és továbbsétált mellőled, te pedig lelkileg még vele vagy, hozzád tartozónak érzed őt, aki pedig már messze jár tőled és eszébe sem jut az, hogy hátranézzen és visszatérjen.

Takarítsd le a helyet, töröld tisztára a galambszartól és várd türelemmel, nyugalommal, hogy odasétáljon valaki és megkérdezze, hogy szabad-e leülni!?