Ha jól sejtem, mindenki hallotta már a címben említett közmondást, valószínű, hogy a jelentésével is tisztában van, mégis nagyon sok ember elfelejti az életben, így a párkapcsolataiban is alkalmazni...

Amikor egy új ember érkezik az életünkbe, akkor sok időt kellene arra szánni, hogy megismerjük, feltárjuk az igazi énjét, hogy minél többet megtudjunk róla és persze neki is időre van ahhoz szüksége, hogy megtanulja az új leckét, amit mi adunk fel neki.

Mindkét félnek megvan a saját előélete, a maga szépségével és a negatív történésekkel együtt, így nem tudunk azonnal váltani és csak rá figyelni, csak belefektetni  minden energiánkat.

Akaratlanul is összehasonlítjuk egy korábbi boldog párkapcsolatot biztosító emberrel, és azonnal elvárjuk, hogy mindazt a legrövidebb időn belül biztosítsa, pedig ez nem megy se neki, de mi magunk sem azt adjuk, amit ő megálmodott, akkor, amikor egy álomkapcsolatról ábrándozott.

Nem szabad senkitől túl gyorsan elvárni, hogy legalább olyan szintre emeljen, ahol már voltunk valamikor, valakivel, hiszen a régi is más ember volt és az új is az...másképp, máshogy adnak.

Ha már a legelején azt várjuk el, hogy minden ugyanolyan legyen mint legutóbb, akkor halálra is ítéltük a kapcsolatot, mert teljesíthetetlen feltételekhez kötöttük a türelmetlenségünkkel.

Még a szex sem ugyanolyan mint valamikor máshol-mással...abban is össze kell csiszolódni, hogy eget-földet rengető és felemelő lehessen...de ha nem várjuk meg, amíg egymásra hangolódunk, akkor elmarad a szárnyalás és nem fogjuk újra átélni azt vagy még jobbat, amit már megtapasztaltunk. Nem lehet azonnal elvárni, hogy ő is pont olyan legyen, mint az, aki legutóbb a mennyekig repített!

A régiek is mások voltak, az új ember is az, neki pedig mi magunk vagyunk az, aki idegen és felfedezendő.

Az életben sem fogunk együtt megélni, ha az előzőkhöz hasonlítjuk és elvárjuk, hogy minden legalább olyan jó legyen mint korábban.

Soha nem fogjuk leszüretelni a kapcsolatunk gyümölcsét, ha nem megyünk végig a kötelező és kihagyhatatlan ismerkedési folyamaton, ami alatt kiderül, hogy ki is ő és mit tud nyújtani. Nem szabad spórolni sem az  idővel, sem az energiával, akkor amikor egy új embert próbálunk meg felfedezni, megismerni.

Ha türelmesek vagyunk, akkor van csak lehetőségünk arra, hogy valóban megtudjuk, képes-e megadni azt, ami nekünk pont jó.

Kellenek persze elvárások, de azok szorítkozzanak az alapfeltételekre és ne legyenek teljesíthetetlenek, ne álljanak közénk, ne azért találjuk ki azokat, hogy minél kevesebben tudjanak elérni minket, mert akkor ellehetetlenítjük és hihetetlenül megnehezítjük a hozzánk férést!

Ha a túlzó elvárások mellé még türelmetlenek is vagyunk, akkor a legjobb úton haladunk ahhoz, hogy tiszavirág életű kapcsolataink legyenek, de leginkább ahhoz, hogy semmilyenek...

A türelem rózsát terem, és boldog párkapcsolatot eredményezhet.