Történhetnek olyan, nem várt események az életünkben, amik annyira kizökkentenek a megszokott kerékvágásból, hogy úgy érezzük, mintha egy idegen bolygóra zuhantunk volna és jogosan keressük, de nem találjuk a helyünket.

Ilyen érzés kerít bennünket hatalmába akkor is, ha egy hosszabb időtartamú párkapcsolat szűnik meg.

Új a világ, új a hely, számunkra mindez ismeretlen, de csak azért, mert nincs benne ő, akivel eddig kerek volt és egész.

Keressük őt, nem találjuk, keressük magunkat, nem találjuk...

Újak és egyedül vagyunk.

Tulajdonképpen semmi különös nem történt, mert olyan az egész mint egy ismeretlen helyre történő kirándulás, de az ember olyan, hogy túldramatizálja az eseményeket és ha felborul egy megszokott életritmusa, akkor először bepánikol, aztán vagy alkalmazkodik vagy stresszeli magát a végtelenségig, ami odáig is vezethet, hogy rámegy akár az egészsége is.

Kirándulni mindenki szeret, de sokan csak akkor élvezik, ha van kísérőjük, aki persze enyhíti is az új világ okozta stresszt. Szeretünk új helyeket felfedezni, de ha egyedül maradunk, akkor bizony ránk vár az egésznek a felfedezése, ami meghaladhatja az erőnket.

Akkor a legnehezebb egy új világ, ha nem a szabad akaratunkból kerültünk oda, hanem bele lettünk kényszerítve abba, hogy azt nekünk kell meghódítani. Nehéz és kilátástalannak tűnő vállalkozás, de kötelező, mert a régi megszűnt, elmúlt, eltűnt a történelem útvesztőiben.

Nincs más utunk, csak az, amelyik előttünk áll és arra vár, hogy bejárjuk.

Vissza nem mehetünk, mert nincs hova, egy helyben nem toporoghatunk, mert azt az élők nem teszik, nem tehetik, így nincs más hátra, mint előre.

Erőt kell venni magunkon, fel kell állni, és neki kell vágni, még akkor ha fogcsikorgatva, vérző szívvel, fájdalommal telve tesszük meg az első lépéseket, sőt ha kilométereken keresztül fáj, szaggat, akkor is menni kell, nincs megállás!

Csal előre mehetünk, egy lépést sem tehetünk hátra, de még pihenni is csak úgy szabad, hogy a térképen is az előre haladó utat nézzük meg!

Idegenek vagyunk a világnak, de befogad, magába szív, van helyünk benne, amit meg is találunk, ha megkeressük.

A világ idegen, ahova kerültünk, de megismerhető, sőt meg is szerethető, ha azt választjuk, hogy ez lesz az új otthonunk és elfogadjuk mindazt az adományt, amit tartogat számunkra.

Ha nem tekintjük az új helyünket egy olyan helynek, ami csupa széppel lep meg minket, akkor nem is fogja feltárni a titkait, sőt nem is fogad be úgy, ahogy mi jól érezzük magunkat benne.

Ne zárkózzunk el semmitől, senkitől, de csak fokozatosan lassan tehetjük meg azt, hogy új embert közel engedünk magunkhoz. Először be kell lakni, meg kell szokni, élhető, sőt szerethető hellyé kell tenni, amit éreznünk is kell, nem csak vallani, és ha már visszanyertük a harmóniánkat, akkor lehet körülnézni olyan mértékben, hogy felfedezzük az ott lakó embereket, akik szintén idegenek voltak valamikor, de már jól élnek benne! Pedig ők is és a világuk is ugyanolyan idegen volt, mint most neked...

Ismerd meg, fedezd fel, csak rád vár, hogy jól érezd magad benne!