Akármikor, akármilyen életkorban ismerkedjen az ember, egy hosszú és bonyolult folyamat áll előtte, ha új ember lép az életébe.

Amikor egy embernek már komoly múltja van, amikor már felépített magának egy kis birodalmat, amiben éli a kis életét, akkor egy új ember megjelenése kicsit felborítja ezt az idillt, mert a megszokások, a napi szintű rutinok félrekerülnek, így zavar is támadhat abban a világban, amit eddig csak kívülről láthatott, aminek eddig nem volt részese.

Sok gond, sok feladat, teljesült vagy teljesült álmok tarkítják az életünket, akkor is ha egyedül élünk...ezek mind ott vannak a batyunkban, mikor ismerkedünk.

Nem kell és nem szabad az egész előéletünket túl hamar feltárni az új embernek, mert sokk lesz neki és nem tud majd mihez kezdeni a nagy információ áradattal.

Először csak adjuk magunkat, mindenféle körítés és adalék nélkül, adjuk csak magunkat, gondok és bajok nélkül!

Nem a gondjaink lesznek azok, amik kiváltanak érzéseket valakiben, hanem a személyes varázsunkba fog beleszeretni, vagy nem.

Csak önmagunk az, ami fontos a korai időkben, ezért nem is szabad belevonni a problémáinkba, mert csak azt hihetné, hogy azok megoldását várjuk majd el tőle.

Csak add önmagad, amikor új vagy valakinek! Ne borítsd rá a bőröndöd, mert ki sem fog látni a kupacból, belefullad abba a sok mindenbe, ami alá betemetted!

Csak évezd a társaságát, csak élvezd vele, hogy szép az élet, először csak egymás örömeiben osztozzatok, először csak azt éreztesd, hogy vele jobb mint nélküle!

Csak add önmagad, álarcok és álruhák nélkül, ha azt akarod elérni, hogy téged és ne az általad viselt, rád kényszerített vagy önként vállalt szereped ismerje meg!

Csak add önmagad, amikor azt szeretnéd elérni, hogy többet tudjon meg az illető a küllemnél, ha azt várod el, hogy közelebb kerüljön!

Csak add önmagad, pont úgy mint, ahogy te is elvárod, ahogy szeretnéd!

Pont úgy viselkedj, ahogy te is szeretnéd, hogy veled viselkedjenek!

Csak add önmagad, légy önmagad!