A Nő túlnyomó többségben azért lép félre mert valami hiányzik neki, valami kiegészítést szeretne...szeretné érezni (nem elérni, nem sikerre hajt) azt, hogy valami újra csak róla szól a saját életében!
A férfinak kell vigyáznia a nőre, hogy otthon is biztonságban érezhesse magát, a férfi dolga, hogy megteremtse neki azt a légkört, amiből ne akarjon kilépni, amin eszébe se jusson változtatni!
A férfinak a Nő felé meg kell adnia a tisztességet, figyelmet, hogy otthon is azt érezze, hogy Nő, hogy foglalkoznak vele!
A férfinak szeretnie kell a Nőt, hogy otthon is érezze a szeretetet!
A férfinak meg kell ennie amit a Nő főzött, büszkén viselnie kell a tőle kapott ruhát, hogy azt érezze, hogy törődhet, gondoskodhat és, hogy szükség van rá!
A férfinak meg kell nyílnia a Nő előtt, hogy ne higgye azt, hogy nem fogadjuk a bizalmunkba!
A férfinak a feladata az, hogy férfi is maradjon, hogy a Nő otthon is férfival lehessen!
Ha ezek így működnek...már kicsi az esélye annak, hogy valami hiányzik, hogy valamit pótolni szeretne...

A nő ha nem érzi magát otthon is Nőnek, ha ő ott csak mint anya vagy finomakat főző, szépen takarító személyként van "nyilvántartva", akkor a nőiességén esett csorbát előbb-utóbb ki szeretné javítani és az otthon meg nem kapott szeretet, elismerést, tiszteletet pótolni szeretné.

Szüksége van minden nőnek a megbecsülésre, az elismerésre, dicséretre és lelki biztonságra.

Nem fog félrelépni, ha jól érzi magát, és éreztetik vele, kimutatják neki mindazt, amit ér és szeretik.

A férfiak többsége kicsit egyszerűbben "működik" a nőknél, nem annyira összetett érzelmi világgal rendelkeznek.

Sokuk él úgy párkapcsolatban, hogy semmi többet nem ad nyújt a párjának, csak a fizetését vagy annak egy részét, mint konyhapénz, jobb esetben elviszi évente egyszer-kétszer kirándulni, nyaralni...tévesen azt hiszi, hogy ezzel teljesítette is a férfiúi kötelezettségeit.

Nem nőként tekint a párjára, hanem csak egy partnerként, akire csak azért van szüksége, hogy legyen, aki elé teszi a vacsorát...így nem is szereti a párját.

A férfiak nagy része, nem tekinti szent írásnak a hűség fogalmát, mivel nem is szereti a párját, csak élettársnak tekinti, így csak formaságnak értelmezi a neki tett ígéreteit, és csakis az anyagi kötelezettségeket tekinti szükségesnek, és úgy véli, hogy ő szabadon vadászhat bárkire.

A nő félrelép, a férfi megcsal.

A férfi megcsalja nem csak a nőt, akinek hűséget fogadott, hanem az ügyet, a párkapcsolat fogalmát is semmibe veszi akkor, amikor egy másik nő ágyában tölti idejét, hogy a felhalmozódott tesztoszteront csökkentse.

Megcsalja a nőt, megcsalja a gyerekeit, mert pont a férfi lenne az, aki összetartja a családot és követendő példával járjon elő, mint erkölcsi példakép, aki megingathatatlan, és megdönthetetlen elvekkel rendelkezik és megadja a családjának az anyagi jólétnél is fontosabb lelki biztonságot.

A nő félrelépése sem helyes és nem a megoldása egy problémának, de ő csak hiányt igyekszik pótolni, csak kiegészítést keres, mert nem érzi magát teljesnek ha egy olyan férfival él kapcsolatban, aki mellett a nőiessége csak másodlagos tényező...

A férfi megcsalása szerintem súlyosabb, közösség elleni "bűntény", mert a bele és a családba vetett hitet, bizalmat rombolja le...így ő nem csak félrelép, hanem megcsal mindent és mindenkit, ami és aki pont tőle várja el azt, hogy azt szent ügyként kezelje...

A férfi csak szexel, dob egy szimpla numerát, amikor megcsalja a párját, míg a nő szeretkezésért megy oda, ahol újra Nő lehet. Ezért is megalázó egy nőnek, mert egy igénytelen, szeretet és szerelem nélküli aktusért dobták őt félre, így értéktelennek érzi magát, hiszen egy értéktelen, olcsó kis lotyó is megkaphatta a férfit az életéből, aki semmit sem tud róla, semmit nem nyújt neki, csak szétteszi a lábait...