Sokan úgy élik az életüket, hogy mások véleményéhez, az épp aktuális divattrendhez igazítják a megjelenésüket, úgy alakítják az életvitelüket, hogy az minél több tetszést érdemeljen ki, olyan tulajdonságokkal vértezik fel magukat, hogy azok a külső szemlélőknek megfeleljenek...

Nagyon sok olyan eset van az életünkben, amikor meg kell felelni valaminek, vagy valakinek.

Ezek az iskolai, munkahelyi, Kresz és egyéb szabályok vagy viselkedésnormák, amik elengedhetetlenek és a betartásuk kötelező mindenkire nézve...

Azonban élesen el kell határolni a kötelezőt a választhatótól!

Alkalmasnak kell lennünk, illetve azzá kell válnunk egy munkahelyi pozícióhoz, meg kell felelnünk egy iskolában, munkahelyi közösségben és szabályok köteleznek mindenhol, ahol ember társak között élünk...

Sokan sajnos a párkapcsolataikban is úgy viselkednek, hogy minden áron megfelelőek akarnak maradni vagy azzá akarnak válni valakinek.

Elfelejtik a saját vágyaikat, félre teszik a saját álmaikat, helyettük csak arra figyelnek, hogy a másik félnek meg legyen minden, teljesüljön minden óhaja, vágya, álma...

De ha csak őt vesszük figyelembe és magunkra nem fordítunk, fordítanak elég figyelmet, akkor az sok minden lehet, de boldogság egész biztosan nem.

Áldozatot hozunk, megalázkodunk, meghunyászkodunk, jól viselkedünk...valakinek megfelelőek vagyunk, de magunkban csak feszengünk, nem érezzük jól magunkat vele, mellette.

Hova vezet mindez?

Boldogtalansághoz, kiégéshez, frusztrációkhoz, és egyéb lelki bajokhoz.

Kis szeretné ezeket magáénak tudni?

Szerintem senki!

Akkor miért is tartanak fenn sokan olyan kapcsolatot, ami nem kötelező és csak a szolga szerep az, ami juthat neki?

Kényszerből, félelemből nem tudnak, nem mernek változtatni, váltani...

Élnek úgy tovább, ahogy eddig...

Mások véleménye szerint, másoknak megfelelően.

Ha mindenki először magában nézne körül és tisztában lenne a saját értékével, akkor nem az lenne a legfontosabb, hogy mások mit mondanak, hogy milyenre értékelnek.

A párkapcsolat nem iskola, nem munkahely, nem kényszer-érdek kapcsolat és főleg nem megfelelési kényszerből kell, hogy felépüljön!

Ne úgy éljük az életünk, hogy az folyamatosan arról szóljon, hogy mások mit mondanak rólunk és, hogy mi a véleményük!

Ne érdekeljen mindig és főleg nem mindenkinek a véleménye!

Foglalkozzunk magunkkal is, legyen helyes szintű önértékelésünk és legyen bennünk annyi tartás, hogy ne érdekeljen mások véleménye, ha a mi életünkről hozunk döntéseket!

Ne mindig éljünk másoknak, másokért!

Először éljünk magunknak, magunkért és ha ezt helyesen tesszük, akkor jöhetnek be mások a képbe, de nem kényszerből, hanem szabad akaratunkból, a mi választásunkból!

A véleményed?

Pont nem érdekel!