Amikor ez a nap is csak egy emlék lesz, akkor úgy emlékezz vissza rá, hogy az ez volt az utolsó lehetőség, amikor még megtehettél volna valamit!

Az utolsó napon:

Úgy nézz a szemembe, hogy lássam minden vágyad, minden érzésed!

Úgy fogd meg a kezem, hogy érezzem  belőle a szándékod, érezzem, hogy szorítasz és marasztalsz vagy elernyedsz és elengedsz!

Úgy ölelj a két karoddal, hogy érezzem az erejéből, hogy ellöksz vagy megtartasz!

Úgy csókolj a mézédes ajkaiddal, hogy érezzem a tüzet vagy a jeges elmúlást!

Úgy szólj hozzám a kedves hangoddal, hogy tisztán és világosan megértsem minden szavad!

Úgy búj mellém az ágyba, hogy érezzem, hogy utoljára teszed vagy végtelen folytatásban reménykedsz!

Úgy köszönj el, hogy tudjam visszavársz vagy, hogy nem is látlak többé!

Ne beszélj talányokban, szótáradból töröld a lehet és a majd szavakat...

Ne várass, ne hagyj kétségek, talányok között!

Ne fárassz azzal, hogy majd hívlak, majd jövök!

Amikor ez a nap is csak egy emlék lesz, akkor úgy emlékezz vissza, hogy nem felejtettél el semmit, nem hagytál magad mögött nyitott ajtókat, nem hagytál ott semmit lezáratlanul!

Amikor belőlem már csak annyira emlékezel, hogy egy srác a városból, akkor jelenjen meg előtted az utolsó nap minden egyes filmkockája és jusson eszedbe, hogy megtettél-e mindent!

Úgy fogtál meg, úgy öleltél át, úgy csókoltál, úgy szóltál, úgy bújtál mellém, úgy köszöntél el, hogy megértettem belőle minden vágyad?

Amikor ez a nap is csak egy emlék lesz...

akkor jusson eszedbe mindaz, amit nem tettél meg, jusson eszedbe mindaz, amit megtehettél volna, jusson eszedbe mindaz amit nem akartál kimondani, jusson eszedbe mindaz, ami a ki nem mondott szavak miatt történtek!

Amikor ez a nap is csak egy emlék lesz...

akkor jussak eszedbe és villanjon be egy kép arról, ahogy ülök a határkövön, ahol ott hagytál, ahol azóta is várok...hiszen nem mondtad, hogy nem jössz vissza!