Már kisgyerek korunkban elkezdenek a szüleink arra nevelni, hogy egyedül is legyünk jól! Ne sírj, ne kiabálj azonnal anyáért, apáért, ha elesel vagy ha valami bajba kerültél!

Állj fel, old meg, csináld meg egyedül! Képes vagy rá, csak nem tudod, mert nem próbáltad!

Gyerekként is elfogadjuk az egyedüllétet, megszokjuk, hogy feltaláljuk magunkat...

Akkor miért esik ez felnőtt korban annyira nehezünkre???

Miért nem lép ki sok ember olyan kapcsolatokból, amik csak megnyomorítják a testét vagy és a lelkét???

Miért szükségszerű, szinte követelmény az, hogy párkapcsolatunk legyen, annak minőségétől függetlenül???

Miért félünk az egyedülléttől???

Nők félnek, hogy egyedül öregszenek meg és elrepülnek az éveik anélkül, hogy valaki szeretné őket???

Férfiak félnek, hogy egyedül, kocsmázva telnek majd a napjaik???

Meg kell találni mindenkinek azt, amiért egyedül is érdemes élni, aminek egyedül is lehet örülni, amit egyedül is tökéletesen ki lehet vitelezni!

Annyi, de annyi lehetőség van, amik közül lehet választani, hogy teljes értékűnek érezzük az életünket...

Csináljunk pont úgy, mint régebben! Olvassuk azt amit szeretnénk, kiránduljunk, menjünk oda, ahova szeretnénk, sportoljunk amit szeretnénk! Ne azután sóvárogjunk, ami és aki elment, engedjük el, zárjuk le!

Ne féljünk semmitől! A félelmeink azok csak a negatív gondolataink, amik a korábbi események következtében alakulnak ki... Rajtunk áll, hogy mennyire engedjük azokat eluralkodni. Csak egy érzés a semmiből, ami tönkre teheti a jelent, mert azt eltakarja a szemünk elől és elszaladhat előttünk még a boldogság is, amit nem engedtünk a közelünkbe.

Ne félj egyedül lenni!

Ne félj attól, ha szakítanod kell valakivel, ha tovább kell lépned, mert nem megfelelő, nem felemelő a kapcsolat, ne félj attól, hogy utána örökre egyedül maradsz!!

Merj egyedül lenni!

Nem vagy egyedül, ott van benned az, akire mindig számíthatsz, aki ott volt az első lépésednél, az első botlásodnál, aki felmászott veled a fára...az a valaki, akire mindig számíthattál... az a valaki te magad vagy! A tested és a lelked örök jó barátok, csak meg kell hallani mit beszélnek egymáshoz és figyelni a megérzéseidet!

Merj egyedül lenni!

Merj egyedül élni!

Ha félelemből nem szakítasz, vagy nem kezdesz új életet, akkor örökre benne ragadhatsz egy olyan életformában, ami nem méltó, nem örömteli, nem boldogító! A szakítás csak egy változás, nem szabad félni tőle!

Ne maradj azért párkapcsolatban, hogy kifelé azt mutasd,hogy te bizony együtt vagy valakivel!

Ne maradj azért párkapcsolatban, mert félsz egyedül! Ne legyél kapcsolatfüggő!

Merj egyedül lenni szakítás után is!

Ne keresd az újat, amíg el nem temetted, el nem engedted teljesen a múltad!

Egyedül is szép az élet!

Merj azt kipróbálni!