Köszönöm, jól vagyok.
Ha kérded miért...
mert nálad otthon vagyok.
Nem szabsz feltételeket, nem gördítesz elém akadályokat, nem építesz közénk falakat, nem bújsz el a toronyszobádban.
Jól vagyok, amikor hozzád megyek, mert tudom, hogy téged örömmel tölt el az érkezésem.
Jól vagyok, amikor beütöm a kódot a kapunál, ami megnyitja azt.
Jól vagyok, amikor az első lépcsőfokra teszem a lábam, mert tudom, hogy a tetején ott állsz te és tárt karokkal, mosolyogva vársz, amíg felérek.
Jól vagyok, amikor átlépem a küszöböd, mert tudom, hogy nem csak az előszobádban kapok helyet, hanem a legkényelmesebb hely az enyém lehet és még a párnákat sem veszed ki a hátam mögül.
Nem terhes és nem kényszerű, nem baljós és nem árnyas.
Amikor belépek az ajtón, te bezárod ugyan, de nem azért, hogy ne mehessek ki ha akarok, a kulcsot a zárban hagyod, rám bízod, hogy megyek-e vagy maradok.
Nincsenek az ablakodon rácsok,
tudod, hogy azoktól a falra mászok.
Nem szorítasz keretek közé,
nem teszed Damoklész kardját a fejem fölé.
Nem vágsz le belőlem se innen, se onnan. Nem is teszel sehova pótlást vagy kiegészítést, úgy fogadsz el, ahogy és amilyen vagyok.
Nem vagyok, se kevés, se sok.
Neked nem sokk, amit én adhatok.
Nincs pajzs a kezedben,
amikor feléd lépek,
leraktad azt, amikor még
nem is voltam képben.
Nem védekezel, nem ellenkezel a szíveddel,
ami nem fojtathat harcot az eszeddel.
Nem feltétele, hanem feltétje vagy életemnek,
nem neheztelő veled semmi,
minden könnyen megy végbe.
Köszönöm, jól vagyok.
Ha kérded miért...
mert nálad otthon vagyok.
Nem várod el azt ami éltet, de tárt karokkal fogadod azt, amit én adok. Nincs elvárás, nincs elemzés, nincs átalakítás, se hiány felemlegetése. Kivárod a vásár napját. Türelmed ajándéka a rád fordított, megkülönböztetett figyelem és, hogy soha nem leszek terhedre.
Veled is jó, külön is jó. Örülünk, aminek lehet.
De veled már jobb, mint akkor, amikor még nem fogtam a kezed.
Amíg neked is ünnepnap az amikor vársz, amikor már órákkal előtte izgulsz, amikor ünneplőbe öltözteted a szívedet az érkezésemre, addig mindig jól leszek.
Nem is kérdjed miért...
Hiszen érzed, hogy nálad otthon vagyok.
Mert engeded, mert megengeded, hogy úgy érezzem magam, mint aki hazaért, megengeded, hogy kotorásszak a szekrényedben, benyúlhatok a fiókokba is, nem találok ott semmi olyat, amit te már ne mondtál volna el, nem borulnak ki csontvázak a szekrényből.
Még a konyhában sem raksz túl nagy rendet, hiszen tudod, hogy nem a pedantériára vagyok kíváncsi, nem az érdekel, hogy mennyire tudsz eldugni előlem dolgokat. Hagyod úgy, ahogy neked otthonos, így tudod nekem is megengedni, hogy otthonod legyen nekem is olyan mint aki nem vendég, hanem hazaért.
Nem támasztasz olyan feltételeket, amik nekem teljesíthetetlenek, és nem terhelsz felesleges kérdésekkel, kérésekkel.
Köszönöm, jól vagyok.
Ha kérded miért...
mert nálad otthon vagyok.
Köszönöm, hogy jól vagyok.
Ne is kérdezd miért.
Érzed is, hogy nálad otthon vagyok.
