Miért nem hív? Miért nem ír? Szeret egyáltalán? Engem választ vagy azt a másikat? Ha elhagy most, akkor az végeleges lesz és soha az életben nem látom többé? Ha most továbblép, akkor valamikor lehet, hogy együtt leszünk újra? Ha most elmegy, visszajön még vagy többet nem néz már hátra? Ha nem jelentkezik, akkor csak nem tud vagy már nem is akar? Ha nem ír, akkor csak elromlott a telefonja vagy nem tudja, hogy mit írjon? Ha nem veszi fel a telefont, akkor csak épp nem tudja vagy pont most történik meg az, amitől rettegtem?
Ismerős kérdések?
Ez a kérdés áradat csak a töredéke annak, ami elárasztja az ember fejét akkor, amikor valami bizonytalan állapotba kerül, amikor veszni érzi mindazt, ami olyan biztosnak tűnt, mint még soha semmi és soha senki...
Már tudja, mert a jeleket látja, már érzi, hogy hűvösebb lett a levegő, már sejti, de nem akarja sem elhinni, sem elfogadnia azt, hogy valami nagy változás következik.
Ellenáll, lecövekel, fejét a homokba dugja és ott is tartja, hogy ne lássa meg a napnál is világosabb igazságot...
Még mindig szereti, még mindig bízik benne, még mindig hisz neki...
Szereti vagy csak fél a változástól, retteg minden újtól, fél, hogy az új élet, amit nélküle kezd el, olyan lesz, amiben neki már nincs helye?
Csak kérdések, kérdések és kérdések...
Keressük a választ, keressük a feleletet.
Itt marad vagy továbbhalad?
Szeret...nem szeret?
Ő lesz a NAGY Ő?
Vagy csak agyő?
Nagyon egyszerű és tömör az összes kérdésre a válasz.
Ha akarna, maradna, ha szeretne keresne, ha ő, Ő lenne, akkor ölelne!!!
Egyszerű, tömör és lényegre törő válaszok, amiket csak mi teszünk az érzéseink miatt rendkívül nehézzé és összetetté.
Nem tudjuk elfogadni, hogy fekete és fehér, nem tudjuk elhinni, hogy vele nincs tovább, nem hisszül el, hogy elszállt a kék madár, nem tudjuk felfogni, hogy ennyi volt, vége.
Ha akarna maradna, ha szeretne keresne...ha ő Ő lenne, akkor ölelne.
Itt és nem ott...
Engem és nem mást...
De nem marad, hanem halad...
Nem keres, nem szeret...
Nem ölel, így nem Ő lett.
