Mi is két ember még azelőtt, hogy megismerné egymást?

Nem többek, csak

idegenek.

Kezdetben nem is jelentenek egymásnak semmit, ha pedig nincs semmi olyan ami kiváltaná az egymás iránti érdeklődés fenntartását, akkor meg is marad a távolság.

Amíg nem ismerjük meg egymás előéletét, amíg nem tárjuk fel a másik előtt a vágyainkat, addig idegenek leszünk...

Ha nem illesztjük bele egymást a jövőnkbe, ha nem passzol bele a céljainkba, akkor idegenek maradunk...

Ha azt szeretnénk elérni, hogy szerethetőek legyünk egymás számára, akkor nagyon alaposan meg kell ismerni a másikat!

Minden gátlásunkat el kell hagynunk, minden előítéletünket le kell tennünk, minden félelmünket félre kell tenni, hogy nyitott ajtókkal fogadhassuk az eljövendőt!

Amíg félünk, addig lepattan rólunk minden és mindenki...

Amíg előítéleteink vannak, addig nem tudjuk tárt karokkal fogadni...

Amíg gátlásaink vannak, addig nem tudjuk magunkat feltárni előtte és örök rejtély maradhatunk neki...

Amíg ráillesztjük az "Ő sem más mint a többi" jelzőt, addig az általánosítás csapdájában maradunk és soha nem kerülünk közel egymáshoz.

Amíg nem tud közel kerülni, amíg nem engeded a házadba, amíg nem fogadod bizalmadba, addig csak

idegenek maradtok.

Tárjuk fel egymás előtt mindenünket, adjuk magunkat teljes egészében, adjuk magunkat természetesen, játszmák nélkül!

Ha valakinek az sok(k), vagy kevés, akkor azonnal tovább kell lépni!

Nincs olyan, hogy majd belenövök, vagy átszabom!

A párkapcsolat nem ruha...nem alakíthatjuk kényünk kedve szerint át a másikat.

Ha jó, akkor már kezdetben is jó.

Ha az elején sem jó, akkor később sem lesz az, csak annak tűnik, mert alább adtuk, de az már nem a pont jó kategória...

Legyen minden beszélgetés olyan, amiben se tabunak, se félelemnek, se megjátszásnak nincs helye!

Ismerjük meg egymást úgy, hogy nincsenek titkaink!

Ha elértük, hogy beengedtük a másikat a 7. szobába is, akkor elkövettünk mindent, annak érdekében, hogy 100%ban megismerhetőek lettünk.

Ha ez így jó neki, akkor OK. Ha nem akkor is! Csak akkor jöhet a mehet...

A másik félnek is el kell követnie mindent, hogy ne ütközzünk falakba, hogy ne egy bezárt ajtót találjunk, amikor kopogtatunk a szíve ajtaján!

Idegenek maradunk, ha megállunk a test szépségeinél...

Idegenek maradunk, amíg titkokat rejtegetünk a másik előtt...

Idegenek maradunk, amíg a félelmeink, előítéleteink börtönéből kukucskálunk csak kifelé, de a rácsok, amiket mi tartunk egyben, nem engedik, hogy közelebb kerülhessenek hozzánk...

Ne maradjunk idegenek!