Sok párkapcsolat fut zátonyra akkor amikor hosszabb idő óta már együtt vannak a felek.
Addigra általában már ismerik egymást eléggé lelkileg, testileg...így elmaradhatnak a kíváncsiságtól vezérelt NAGY beszélgetések...elmaradhatnak a korábbi udvarló bókok, elmaradhatnak a teljesítményt elismerő szép szavak...
Vannak kapcsolatok, emberek, akik hosszú évek elmúltával is képesek arra, hogy megőrizzék a kezdeti lendületet, fenntartsák a korábbi érdeklődést, és a partnerüknek megőrizzék azt az arcát is amit megismertek, megszerettek.
Sok kapcsolat zátonyra fut, mert eltűnnek a felek az új szerepek mögött, nem tudják megőrizni azt az énüket ami régen volt...a Nőnek elmúlik a varázsa, már nem olyan vonzó mint régebben (nem a kora miatt!), a férfi már nem is olyan csodálatra méltó...úrrá lesz a megszokás.
Lemerültek a kapcsolatot mozgásban tartó elemek...
Semmi baj!
Ha lemerült, cserélj elemet!
Pont ugyanúgy amikor egy kedvenc játékban vagy a távirányítóban. Azokat sem dobjuk ki mert lemerült bennük az elem...egy gyors csere vagy töltés és már működik is.
Persze, két ember vonzalmának felélesztése nem ilyen egyszerű...de nem is lehetetlen.
Kellő odafigyeléssel észre lehet venni ha eltávolodunk egymástól...mindkét fél kellő akaratával vissza lehet találni egymáshoz.
Vissza kell térni mindenkinek abba az állapotába, amikor még megőrült a másikért, amikor még megőrült érte a párja...fel kell szítani azt a tüzet, ami akkor lángolt köztük.
Újra el lehet járni sétálni, mint akkor
Újra el lehet menni fagyizni, mint akkor
Újra lehet randizni, mint akkor
Újra el lehet csábítani, mint akkor.
Ne engedjünk teret a közönynek, ne engedjük meg, hogy közénk furakodva, eltávolítson egymástól bennünket!
Ha elmúlik a varázs, ha eltűnik az őrült vágy, akkor is van összetartó erő, ami elég ahhoz, hogy boldog maradhasson a kapcsolat, csak nagyon figyelni kell, hogy a nő csak anya legyen, a férfi ne csak apa legyen!
A nőt dicsérni, magasztalni kell évek múlva is
A nőre vigyázni kell évek múlva is
Tudatosan foglalkozni kell egymással és időt nem sajnálva dolgozni kell a kapcsolatért!
Ha lemerült, cserélj elemet!
Ne dobd még el!
Na hagyd, hogy az elemből kifolyjon a sav és belülről szanaszét marja az egész művet, ami a megsemmisülés szélére jut mert nem vigyáztuk, nem ápoltuk, nem gondoztuk és nem becsültük!
Ha fontos ő és a kapcsolat fenntartása és annak minőségének megőrzése, akkor figyeljünk a kezdetben csak apró jelekre és kapjuk el abban a pillanatban a másikat, amikor távolodni készül...még nem akarattal, de készül!
Mindenki örül a meglepetéseknek, amik nem az értéküktől hanem a szeretettől lesznek olyan becsesek a másiknak. Lehet kedden vagy szerdán is virágot adni...lehet csütörtökön is meglepni egy finom vacsorával...
Nem kell megvárni, hogy menni akarjon, mert kevés amit kap!
Ha nincs figyelem, akkor eltávolodok tőlünk és oda fog húzni, ahol figyelik, becsülik, szeretik, ahol érzi, hogy róla is szól a történet...
Ne várjunk arra sem, hogy a párunk jöjjön rá mindarra, ami nekünk problémát okoz!
Legyen annyi bizalmunk, hogy beavatjuk már akkor amikor csak kicsi, szinte észrevehetetlen negatív érzésünk van, ne hesegessük el, ne rejtsük a szőnyeg alá!
Azzal csak a dolgát nehezítjük ha némák maradunk...magunkban pedig fokozzuk az ellenállást.
Ne dobjuk ki azért mert most éppen valamiért rossz passzban van!
Egy párkapcsolat nem mindig szólhat az önfeledtségről a szerelemről, szenvedélyről!
Vannak napok, hetek, hónapok amikor lemerülünk, elfogynak az ötleteink, csökkennek a vágyaink...ilyenkor lépjen előre a másik....és cseréljen elemet, vagy töltse fel!
Amíg pedig életre kell, legyen ő a mozgatórugója a történetnek!
Ne hagyd porosodni a sarokban a kedvenc kisautód vagy énekló babádat!
Nem a játékkal van a baj!
Csak lemerült benne az elem!
Cseréld ki!
