Sok párkapcsolat arról szól, hogy az egyik fél uralkodik a másik felett, nem veszi figyelembe az egyéni vágyakat, finoman szólva leszarja mindazt, ami a másik felet boldoggá tehetné...

Folyamatosan aláássa az önbecsülését, lekicsinyli az értékeit, így tönkreteszi a hajdan volt egészséges énképet...

Csak arról szól az ilyen kapcsolat, hogy az aki zsarnok módján uralkodik a másik felett, nem csinál egyebet, mint kritizál, helytelenít, hibáztat...

Aki egy olyan emberrel van kapcsolatban, aki nem értékeli, nem becsüli, sőt csak becsmérli, előbb-utóbb beleéli magát abba a szerepkörbe amivel felruházták, már-már el is hiszi, hogy ő tényleg nem becsülhető, nem szerethető, nem értékelhető...

Nem egészséges egy olyan kapcsolatban maradni, ami nem arról szól, hogy mindkét benne lévő fél vágyai maradéktalanul teljesülnek és egyik fél sem szenved hiányt semmiben.

Akit elnyomnak, annak egyszer fel kell ébrednie a rémálomból, egyszer a sarkára kell állnia ahhoz, hogy ne csak egy lelkileg sérült ember vergődését élje valakinek a hálójába gabalyodva!

Fel kel ébrednie és ki kell lépnie addig a kapcsolatból amíg tud lépni...és nem csak kimászni!

Amikor az ember kikerül egy olyan ember bűvköréből, aki megalázta, a helyes szintű önértékelését tönkretette, akkor ráébred a valóságra, ráeszmél arra, hogy ő áldozatul esett egy olyan embernek, aki csak kihasználta, manipulált az érzelmeivel, manipulált az életével...és az idején kívül az életét is elrabolta...

Amikor az ember rájön arra, hogy az a kapcsolat nem is volt olyan jó, még akkor sem ha voltak benne szép pillanatok, ha voltak benne közösen magvalósított célok és közös álmok váltak valóra.

Nem is volt olyan jó, mint amilyennek a kívülállók látták vagy annak vélték...

Nem is volt olyan jó, mert csak elnyomták az egyiket, míg a másik abból töltötte fel magát és az energia készleteit, hogy maga alá rendelte azt aki csak hagyta, tűrte és alárendelte az értékeit a párjának...

Nem is volt olyan jó, mert akit elnyomnak, az alulról látja a kapcsolatot és a világot is...mert kicsinek érzi magát.

Nem is volt olyan jó, mert nem boldogító egy olyan emberrel lenni, aki ahelyett, hogy felemelne, csak letaszít a királyi, királynői trónról és jobbágyként, cselédként kezeli azt aki mellette van.

Nem is volt olyan jó, mert nem szolgának, nem szextársnak szegődünk valaki mellé.

Nem is volt olyan jó, mert ahol nem egyenrangú félként kezelik az embert, ott csak alárendelt szerep jut, ami nem párkapcsolatba való.

Amikor ráébred az ember a kihasználó fél valódi énjére, amikor lekerül róla az álarc, akkor rájön, hogy ő egy értékes ember és nem is volt olyan jó az a kapcsolat amiből elmenekült vagy éppen elmarták...

Van olyan is, hogy már annyira megsemmisült az önbecsülése az embernek, hogy szakítani sem bír, nem tud már önálló döntést hozni...pedig már érzi, tudja, hogy nem is olyan jó...de mégsem lép, mégsem menekül...mert talán még mindig bízik a másikban, még mindig várja a másiktól a javulást...mert még mindig várja a másiktól azt, hogy megbecsüli, értékeli...

Nem fogja.

A hangsúly azon van, hogy a másiktól várja a megoldást mindenre, ami a kapcsolatban helytelenül működik, ő már megtett mindent, odaadta magát, belevetette 100%ig magát, nem játszott, nem alakoskodott...de mindez csak arra volt jó, hogy a gyenge pontjait kihasználva felül kerekedjenek rajta...

Nem a megfelelő, nem az arra érdemes embert ajándékozta meg a szeretetével, bizalmával.

Mert ilyen is van.

Nem mindig azt választjuk aki a tökéletes...

Mert van amikor egy kapcsolat az amit szeretünk és nem a másik felet...

Mert van amikor nem látunk tovább az arcánál és megállunk a szemei és a teste szépségénél...

Mert van amikor a körülményei ejtenek ámulatba és nem hatolunk elég mélyre ahhoz, hogy felismerjük a veszélyhelyzetet...

Mert van amikor magunk helyett a másik az akit becsülünk, értékelünk...

Mert van amikor nincs erőnk, nincs elég határozottságunk ahhoz, hogy ott hagyjunk valakit aki nem becsül, nem értékel, nem szeret...

Mert van amikor mindent elnézünk, megengedünk a másiknak, így még azt is elfogadjuk, hogy mással is kapcsolatba keveredett...

Mert van amikor egy egészségtelen kapcsolatban vergődünk mint egy partra vetett hal...

Amikor már nem tudunk szakítani sem, akkor a másik lesz az, aki valamilyen formában véget vet az egésznek és épp az lesz az indok, hogy mi már nem vagyunk becsülhetőek, ránk már nem lehet felnézni...

Ekkor végre megszületett a döntés...igaz, hogy más hozta, de végre kikerülhet az ember annak a bűvköréből, csak szexrabszolgának tartotta és akként is kezelte.

Ekkor végre megjön a felismerés, hogy

Nem is volt olyan jó

mint amilyennek alulról láttuk őt.

Nem is volt olyan jó

mint amilyennek véltük őt.

Nem is volt olyan jó

mint amilyennek értékeltük őt.

Nem is volt olyan jó

mint amilyennek szerettük volna, hogy legyen.

Csak mi magunk voltunk azok, aki többet látott benne...

Csak mi magunk voltunk azok, aki felülértékelte...

Csak mi magunk voltunk azok, aki túlbecsülte...

Csak mi magunk voltunk azok, aki azt vélte, hogy ő az álmok megtestesítője...

De nem is volt olyan jó.

Mert azt adta volna amit kapott.

Nem is volt olyan jó

mert akkor nem hagy el, nem lép félre.

Nem is volt olyan jó

mert akkor nem tűnik el mint a szürke szamár a ködben.

Egyedül kell maradni ahhoz, hogy helyesen lássuk azt amiből kikerültünk!

Egyedül kell maradni ahhoz, hogy olyannak lássuk a történetet mint amilyen valójában volt!

Egyedül kell maradni ahhoz, hogy minden porcikánkkal érezzük és tudjuk, hogy az ahonnan elmartak, kiebrudaltak

Nem is volt olyan jó!