Bizony előfordul olyan, hogy két ember szereti egymást...akár holtomiglan-holtodiglan is tarthatna a románc...ha közbe nem szólnának a körülmények...és ha nem hagyná legalább az egyik fél, hogy ezek beférkőzzenek közéjük és megkeserítsék a boldog szerelem ízét.

Van olyan, hogy két ember szerelme nem tud kibontakozni, mert már nem fiatalok, akik előtt még ott az élet és minden álom csak arra vár, hogy együtt éljék meg őket.

Amikor az ember felnőtt korban ismerkedik, akkor egészen más lesz a kapcsolat milyensége mint akkor amikor se kutya, se macska, se gyerek, se külön háztartás...

Felnőttként sokkal több az a dolog ami hátráltatja az embert abban, hogy beteljesedjen egy kapcsolata, mint ami előre viszi.

Amikor nem marad más erő, csak a szerelem, akkor azt irtó nehéz feladat úgy ápolni, éltetni, hogy meg is maradjon olyan szinten, hogy elég legyen a folytatáshoz és a párkapcsolat fenntartásához.

Amikor az ember úgy érkezik egy új kapcsolatba, hogy a korábbi szerelmi életének gyümölcsei is ott vannak a kosarában, akkor nem az új lesz az első, ő csak örök második lesz, lehet a sorban.

Amikor az ember úgy lép bele egy ember életébe, hogy félkész állapotban van, ha nem fogja tudni összehangolni magát, a körülményeit és az új jövevényt, akkor halálra is ítélte akkor az új kapcsolatot, amikor még el sem kezdődött.

Amikor az ember úgy lép bele egy új kapcsolatba, hogy addig ő maga elsősorban anya vagy apa volt, akkor nehéz feladat felébreszteni azt a személyt, és előtérbe helyezni, aki "csak" egy nő vagy "csak" egy férfi, aki ismerkedni, kapcsolódni szeretne...

Amikor úgy lép be az ember a másik és csatolmányai életébe, hogy ő maga és a körülményei nem biztosak, akkor még nincs felkészülve egy új kapcsolatra, mert nem biztos sem magában, sem a körülményeiben, nem teljesültek a feltételei egy komoly kapcsolatnak.

Minden kapcsolatnak, a két személy szeretetén kívül több feltétele is van...

Nehéz olyan emberrel szerelmi életet élni, aki a körülményeinek az áldozata és kilátásba sincs az, hogy azok optimálisra, stabilra fordulnának.

Nehéz két felnőtt embernek úgy fenntartaniuk a tűzet, hogy a szenvedélyen kívül nincs semmi más, ami összetartaná őket.

Csak úgy lehet felnőttként ismerkedni, új kapcsolatot kialakítani, ha már az előtt, hogy belekezdenénk, tisztázzuk saját magunkkal, hogy mi az amit adhatunk, mi az amit elvárhatunk, mi az amit megengedhetünk magunknak és a lakótársainknak.

Nem lehet Hűbele Balázs módján belekezdeni semmibe, ami később csak teher lesz valakinek azért, mert előtte nem gondolkodott.

Nekünk, gyermekes felnőtteknek, előtte gondolkodnunk kell és csak utána szerethetünk.

De aki tud türelmes lenni, aki megérti a helyzetet, aki elfogadja a körülményeket, annak olyan szerelemben lehet része, amit csak egy felnőtt Nő, aki elsősorban anya, vagy egy érett érzelmi életű férfi, aki elsősorban apa adhat, nyújthat.

Van amikor, van akinek kevés a szerelem, kevés a szenvedély, nem elég, mert elfújják a lángot a hátráltató tényezők és halálra ítélik a kapcsolatot, megfojtják a szerelmet.

Amikor egy ember nem tudja megteremteni a táptalajt a kapcsolatának, akkor az nem fog gyökeret ereszteni, mert nincs mibe, így kifordítja az első, gyenge szél...és már vége is.

Halálra ítélik azok a szerelmi életüket, akik úgy kezdenek kapcsolatba, hogy semmi sem biztos körülöttük...amíg nincs az új emberen kívül biztos pont, ami stabil lelki és érzelmi hátteret nyújthat addig nem lehet az új kapcsolat sem az...mert abban fogjuk keresni mindazt a biztonságot, kapaszkodót ami magunkból hiányzik, attól fogjuk elvárni, hogy megteremtse az életünkben a stabilitást és harmóniát.

Csak akkor lehet az új szerelem fenntartható ha nem engedjük meg a körülményeinknek, hogy tönkre tegyék...illetve csak akkor gyúlhat szerelmi láng, ha minden olyan dolgot felszámoltunk, ami azt megzavarhatja.

Amikor valaki még ki sem heverte a korábbi szakítását vagy netán egy válás után van, külön él, de még közös, eladatlan ingatlan van...akkor ne kezdjen bele semmi olyanba ami komoly és esetleg elkötelezettséget igényel más felé.

Nem biztos, hogy megengedheti magának a szerelmet, nem fogja tudni felhőtlenül élvezni mindazt amit az új ember adhat, adhatna...

Nem az új ember, hanem ő maga fogja terhesnek érezni a kapcsolatot, pont azért mert annyi baja van rajta kívül is, hogy épp elég azokat elviselni, így teher lesz száméra a szerelem...mert nem tudja megengedni magának, hogy élvezze.

Aki nem biztos háttérrel indul, az elsősorban a körülményeire és azok megoldására fog figyelni és erőt fordítani, mert azokat kell megoldania ahhoz, hogy harmonikus életet élhessen.

Halálra ítélt szerelem az,

amelyik úgy éled, hogy az egyik fél úgy él, hogy a körülményi megoldásra várnak és további biztos alapot nyújtsanak az életének későbbi szakaszához.

Előbb magunknak meg kell teremteni minden olyan körülményt, ami megengedi azt, hogy szerelem gyúlhasson!

Mert amíg instabilak vagyunk, magunk vagy a körülményeink miatt, addig

Halálra ítélt az a szerelem

ami jön...és megy.

Mert halálra ítélte mindaz ami fennáll mindaddig amíg nincs megoldva...

Halálra ítélt szerelmet senki se akarjon, se magának, se másnak...

Előbb készen kell állni annak befogadására, és készen kell állni mindennek ami azt élvezhetővé teszi és fenntarthatóvá.

Ne kelljen az elmúlást azért megtapasztalni mert túl korán léptünk bele olyanba, amibe nem kellett volna, amit nem engedhettünk volna meg magunknak.

Halálra ítélt szerelem

az, amelyik úgy kell életre, hogy nincs semmi ami könnyeddé, önfeledté tenné, így csak teher marad.

Aki pedig olyan kapcsolatban van, amelyik több hátrányt nyújt mint előnyt, annak terhére lesz, az belefárad, belefásul...és vagy kilép belőle vagy szenved mindaddig amíg szét nem esik.

Van olyan is aki belefárad abba, hogy a körülményei elviselésén kívül, az új embert, ás annak szerelmét is már csak egy púpnak érzi a hátán, így olyan emberrel fog kapcsolatot létesíteni aki mindennek mondható de nem komolynak, és nem becsülhetőnek...de lehet rá támaszkodni, lehet bele kapaszkodni, mert megoldja mindazt amit már jóval korábban meg kellett volna...

Halálra ítéli a szerelmet és halálra ítéli a boldogságot...élteti a körülményeket és azt aki azokat helyette megoldja.

Halálra ítélt szerelemből belezuhan egy halálra ítélt önbecsülésbe...