Fájdalmas lehet ha valakit szembesítenek az igazsággal, mert az a számunkra kellemetlen tényeket tár fel...

Fájhat ha valaki úgy szakít velünk, hogy elénk áll és kerek-perec kijelenti, hogy ennyi volt, vége...

Fájhat ha valaki igazat szól, de az igazság átélése, bármilyen fájdalmat is rejtsen, jobb mintha valaki a bolondját járatja velünk, ha az időnket rabolja csak és mindeközben teljesen hülyének is néz, mert hazudozik össze-vissza vagy éppen nem mondja el azokat a dolgokat amik a lelkét nyomják vagy a lelkiismeretét terhelik...

Fájhat az igazság, de mivel gyorsan szembesülünk vele, gyorsan átéljük és gyorsabban el is fogadjuk, mintha hosszú ideig, akár hónapokig, esetleg évekig hazugságban élnénk valakivel, aki esetleg már külön utakon jár jó ideje, csak elfelejtette elmondani...

Fájhat az igazság, de gyorsabban kiheverjük minden kínját, mintha lebukik valaki és úgy tudunk meg olyat ami rosszabb lehet minden rémálmunknál...

Fájhat az igazság, de nem olyan lélekromboló mint a hazugság...mert ilyenkor nem aláznak meg bennünket, hanem őszintén tájékoztatnak, bármi is történt.

Fájhat az igazság, de jobban megértjük a másikat, pontosabban így értjük csak meg, ha őszintén, nyíltan beszél hozzánk.

Fájhat az igazság, de nem szenvedünk annyira és addig, mint hazugság esetén...

Az igazság lehet, hogy egy célzott tőrdöfés a szívünkbe, ami gyors kimúlást okoz...de mégis jobb mintha valaki csak megsebez, és forgatja a tőrt mindaddig, amíg el nem vérzünk...

Az igazság egy hirtelen halál...pont mint a jégkorongban...jön betalál és leterít, földhöz vág amikor megtudod...de gyorsan jön, így gyorsan felgyógyulsz abból amit okoz benned.

Nem húzták az időt...nem rágták, marták szét a lelked, nem járatták veled a bolondját, nem néztek hülyének...csak mondták, hogy vége.

Mennyivel jobb ha így van vége egy kapcsolatnak!

Ellenben amikor csak kertelnek, haboznak elmondani a fájdalmaikat az emberek, amikor nem állnak oda szemtől-szembe...hanem csak rabolják az amúgy is drága időt, csak palira veszik a másikat és rakosgatják a szarvakat a fejére...

Nem lehet az igazság elől egy életen át menekülni...vagy rájönnek...mert ugye a hazug embert és a sánta kutyát hamar utolérik...ha nem is hamar, de biztosan.

Amikor jóval később tudunk meg dolgokat mint amikor megtörtént, akkor vagyunk csak igazán megalázva, porba-sárba lökve...kb megsemmisülve...

Csak jönnek a kérdések...

Miért? Miért? Miért?

Miért nem szólt?

Miért nem azonnal?

Miért tette?

Miért nem jelezte?

Nem vagyunk süketek...csak néha vakok.

Vakok, mert nem látjuk azokat a jeleket, amik arra utalnak, hogy éppen hazugság áldozatai lettünk...

Kikapcsoltuk a vészjelzőnket, így a megérzéseinkre sem hagyatkozhatunk...simán a szemünkbe hazudnak...simán hátba szúrnak...

És ez az ami százszor jobban fáj mint az igazság...

Ha hazudnak...akkor sokáig hazudnak, sokáig hülyítenek...és sokkal több időbe telik felgyógyulni, mert haragudni is fogunk a párunkra...a harag pedig sok mindenre jó, de nem segíti sem az elengedést (mert foglalkozunk vele, energiát fordítunk rá), sem egy kapcsolat lezárását...

A harag mellett ránk zúdul az értetlenség is...hiszen duplán nem értjük a történetet...

Nem értjük, hogy miért nem kellünk már, hogy miért lett vége?

Főleg mert nem mondta...

Nem értjük, hogy miért nem mondta el sem azt ami nem jó, miért nem mondta el, hogy mik a tervei...és végül, hogy miért csak akkor szólt amikor már más is van a képben, méghozzá igen aktívan...

Értetlenül állunk az egész történet előtt...ott vagyunk sebzett, vérző szívvel és nem értjük...

Amíg pedig megpróbáljuk megérteni, addig nincs se elengedés, se továbblépés...

Ha egy gyors döfés jön a szívbe, az mindenféleképpen humánusabb, tisztességesebb mint egy kivéreztetés, ráadásul bódítás nélkül...

Még a vágóhídon a marhának is joga van ahhoz, hogy egy pillanat alatt taglózzák le, vagy üssék agyon az árammal...

Ha valaki nem tart minket akkora becsben, hogy igazat szóljon, akkor saját magáról állított ki szegénységi bizonyítványt...saját magát értékelte nullára.

Minket csak becsapott...és ez az ami fáj...

Az igazság fájhat...de a hazugság még jobban!

Az igazság az csak egy pillanat és már vége is...

A hazugság az egy lassú kínhalál...karóba húzva, gyötrő tortúrában lesz része annak, aki az áldozatává válik...

Ráadásul újra és újra felüti bennünk a fejét...

Hónapok...évek telhetnek el mire kigyógyul az ember a megbecstelenítésből...