Mi is az amikor valakinek csak a terhére vagyunk, amikor valakinek csak sok(k) vagyunk?

Amikor egy emberrel kapcsolatba kerülünk, esetleg párkapcsolatot létesítünk, akkor jó esetben feltárjuk neki a múltunkat, felvázoljuk neki az előéletünket...aztán szépen, lassan előállunk az esetleges terveinkkel vele kapcsolatban...

Miket is tervez az ember?

Közös programok, kirándulások és egyéb kellemes időtöltések vagy netán közös jövő.

Nem mindenkor és nem mindenkinek jó az, ha önmagunkat a nyakába varrva, olyan dolgokkal traktáljuk, hogy mikor megyünk már el együtt valahova, vagy, hogy legyünk többet együtt...

Sok ember éli úgy az életét, hogy a státuszát figyelembe véve, ugyan egyedülálló, de gyerekei vannak, akikre sok időt, figyelmet és energiát kell fordítania és így önmagára és a partnerére hiányosan tud odafigyelni...

Ilyenkor kifejezetten terhelő lehet, ha folyamatosan kérdésekkel, ajánlatokkal bombázzuk, hiszen van neki elég baja.

Azt, hogy valaki milyen családi állapotú, van-e gyereke, már az ismerkedés legelején tudjuk...így az is előre látható, hogy rajtunk kívül mik azok a teendői amikben meg kell felelnie és azok mennyire engedik majd, hogy velünk foglalkozzon...

Ha valaki gyermekes, akkor vegyük tudomásul, hogy neki ő vagy ők a legfontosabbak, ne akarjunk a rangsorban előbbre kerülni, ne zsaroljuk, hogy ha nem fordít több időt ránk, akkor ott hagyjuk!!! Ne akarjunk erőszakkal több találkozót kicsikarni annál mint amennyire erőfeszítés és görcsölés nélkül képes!

Ha a lehetőségeihez képest a maximumot nyújtja és az nekünk kevés, akkor se legyünk türelmetlenek vagy ne tegyünk célzásokat az miatt, hogy lehetnénk többet együtt.

Felesleges a mi hiányosság érzésünkkel őt terhelni! Ő megtette, megteszi amit tud!

Fogadjuk el!

Aki nem veszi figyelembe az ismerkedés legelején azt, hogy valakinek gyereke van és nem fogadja el azt, hogy ő legjobb esetben is csak örök 2. vagy 3. lehet, az nem is kezdeményezzen az illetővel semmilyen kapcsolatot, hanem keressen olyat, akinek se kutyája, se macskája és mindig rendelkezésre áll és mindig ott van amikor kell!

Ne a terhére legyünk valakinek, ne húzzuk le őt azzal, hogy többet, többet és még többet akarunk, ne legyünk hisztisek!

Legyünk ólomsúlyként nehezedő teher helyett a kapcsolat húzóereje!

Legyünk elfogadóak, megértőek! Fogadjuk el, hogy nem mindenkinek kell annyi és az amennyit és amit adunk!

Fogadjuk el, hogy nem mindenkinek van annyi ereje, ideje, energiája, hogy velünk tudjon foglalkozni!

Ha ő leterhelt, akkor vigyük mi előre a kapcsolatot azzal, hogy nem siettetjük, nem elvárásként akarunk találkozni és együtt lenni!

Ha időhiányos emberrel akarunk kapcsolatba kerülni, akkor fel kell venni az ő életritmusát és időbeosztását ahhoz, hogy piros betűkkel beleférjünk a határidőnaplójába a a sok ezer tennivaló közé!

Ha pedig kevésnek tartjuk az időt akkor se terheljük őt azzal, hogy ő tehet arról ha vége!

Nagyon jól tudtuk, hogy mire számíthattunk, hiszen nem titkolta, sőt büszkén mondta, hogy gyerekei vannak...

Aki nem képes türelmet és empátiát gyakorolni az ne is kezdeményezzen kapcsolatot olyan emberrel akinek nem ő az első! Sőt ha lehet, akkor senkivel, mert érzelmileg nem elég érett!

Ne terheljünk senkit a saját magunk dolgaival!

Ha ezt nem értjük meg, akkor előbb-utóbb csak gond lesz mindaz, amit a kapcsolattól kap vagy ami neki jut és nem fogja jól érezni magát velünk vagy komoly lelki bajokkal fog küzdeni a megfelelési kényszer miatt, ami miattunk alakult ki...

Ne akarjunk többet elvárni senkitől mint amennyire úgy képes, hogy az még nem megterhelő!

Legyünk annyira önállóak és egyedül is életre valóak, hogy nem terhelünk senkit azzal, hogy tegyen már boldoggá!

Hagyjuk meg az egyén szabadságát, időzítsünk úgy, hogy mi se unalommal, malmozással töltsük a külön időt, amire szükség is van minden egészséges kapcsolatban, még együtt élés esetében is!