Aki úgy lép bele vagy úgy él egy párkapcsolatban, hogy nem a valódi, az eredeti, a természetes énje van hangsúlyozva az előbb vagy utóbb, de biztos feszengve fogja magát érezni a párjával.

Akik csak azért vannak együtt mert nem akarnak egyedül élni, akiknek az az elve, hogy jobb így mint egyedül, azok kapcsolatfüggők, egyedülálló életre alkalmatlanok.

Ha egy kapcsolatban nem adhatom magam, akkor abból azonnali úton ki kell lépni.

Nem vehetek fel azért álarcot, hogy valakinek jó arc legyek, hogy neki tetszelegjek...

Ez ideig-óráig menni és működni fog...de lassan-lassan kényelmetlen lesz a maszk mögé bújva élni, hiszen a valóságtól elszigetelten élni nem jó és nem egészséges. Sőt!

Egy haj befesthető a kívánt színűre, de attól a gazdája ugyanaz marad...ha csak a párja miatt teszi, akkor minden alkalommal amikor a tükör elé áll, nem fog tetszeni magának és nem is érzi tökéletesnek magát...

Nem lehet csak mások kedvébe járni egy kapcsolat időtartama alatt...nem lehetünk visszafogottak ha a természetünk szenvedélyes...

Ideig-óráig megy a dolog, de vagy feltör az eredeti természetünk és továbbállunk vagy elfojtjuk magunkban az énünket és ezzel saját magunkat ítéltük halálra, legalábbis az egónkat érte halálos támadás.

Nem fogyhatunk le csak azért, hogy valakinek elnyerjük a tetszését...ha gyárilag molettek vagyunk, akkor az a természetes, fogadjanak el úgy és szeressék az összes kis úszógumit!

Aki csak azért sportol, hogy a másikkal együtt lehessen, annak kifejezetten nehéz és megerőltető, mert igazából nem akarja, sőt kifejezetten nem is szereti az aktív életet, ő inkább otthon olvas a szabad idejében...

Nem egészséges túlzottan a másnak való megfelelési vágy.

Ne úgy váljunk megfelelővé, hogy feltételhez van kötve!

Ne úgy legyünk jók valakinek, hogy lemegy a súlyfelesleg, vagy ébenfeketét csinálunk a tejföl szőkéből!

Akinek nem tetszik a saját bőröm az vegyen fel másik szemüveget, amin majd másnak lát, legyen ő az aki nem a természetes módon viselkedik!

Ha valakinek nem úgy vagyok jó, ahogy vagyok, az lépjen tovább de ne akarjon változtatni, ne akarjon innen-onnan lefaragni...vagy hozzám tenni!

Alkalmazkodni persze így is úgy is kell, de az más, az szükséges és egészséges és természetes és ami a fő, hogy lassú folyamat, nem okoz stresszt.

Amikor egy kapcsolat kibontakozásakor már feltételeket szabnak akkor azonnal hátraarcot kell magunknak vezényelni, addig amíg lehet!

Később úgyis minden kiderül...

Lehullanak az álarcok, lenövik a hajfestést, visszajönnek az ő kedvéért leadott kilók...

Ha pedig mindent jól takarunk és a maszk is jól fel van rögzítve, akkor mi magunk leszünk az aki rohadtul nem fogja jól érezni már magát a kapcsolatban...a kényszer szülte szerep miatt feszültség keletkezik bennünk amit a testünk és a lelkünk fog megsínyleni...az egészségünk is elromolhat...

A motor is károsodok ha erőltetik vagy nem a megfelelő üzemanyaggal töltik fel...

Nem biztos, hogy azonnali lesz a hatás, de biztos.

Nem érdemes más bőrébe bújni, hosszútávon nem éri meg.

Nem érdemes, nem szabad más kedvéért, más szerepét alakítani ha az nekünk nem tetsző.

Előbb-utóbb kicsi lesz az a ruha amibe belepréseltek, ami nem ránk lett szabva...

Ha belepasszíroznak egy lábat a talált topánba, attól még nem lesz hamupipőke az akire ráerőltették...

Ő örökre csak sántikálva tud benne lépkedni...

Táncolni csak az fog tudni benne, akinek a lábára készült.

Az egy mérettel kisebb nadrágban is kényelmetlenül érezzük magunkat...így a lelkünk sem lehet csak azért bekorlátozva, hogy valakinek jó legyen...

Amíg nem vesszük le a ránk erőltetett, ránk aggatott elvárásokat addig soha, nem lehetünk szabadok.