Csak ketten voltak a bálteremben, mindketten alkalomhoz illően felöltözve, szívük ünnepi díszben pompázott...
Megszólalt az a szám amit először küldött, azóta is ott cseng a fülben a dallama...
" Mad world"...
Őrült világ...egy őrült világban két józan szerelmes...
Józanok mert nem engedhették meg magunknak, hogy elvakítsa az életüket a szerelem, ők nem vehették fel azt a rózsaszín szemüveget, meg kellett maradniuk a realitás talaján.
Hiába is próbáltak repülni...hiába próbáltak újra és újra nekifutni...még csak elrugaszkodni sem sikerült...
Visszahúzta őket a keserű valóság...szárnyaikat soha ki sem próbálhatták...elernyedve csüngtek csak a hátukon, szinte ki sem látszottak a hátizsák alól amiben az előéletük szemetét hordták...
Egyszer csak megszólalt egy szám, táncra perdültek...
Ha már a szárnyra kapás luxusát nem engedhették meg maguknak akkor legalább táncolhassanak egy jót...
A lány kecsesen odaadta a kezét, a fiú átölelte...így táncoltak...nekik, csak nekik szólt a dal...
"Mad world"
Ó de szép tánc volt.
Csak egy tánc volt?
A TÁNC volt.
Szépen forogtak-pörögtek, élvezték a zenét, élvezték, hogy addig amíg táncolnak megszűnik a világ, eltűnnek a gondok...nem volt az csárdás...inkább kicsit melankóliás és álmos, nem eget-földet rengető ritmusok szóltak...csak
"Mad world"
A lány talán soha nem élvezte annyira a táncot mint a fiú, de azért csak táncolt vele...és amikor újra és újra táncra kérte, mosolyogva mondott mindig igent.
Talán inkább egyedül vagy mással jobban ropta volna...
De azért engedte, hogy táncba vigyék...
Valami történt...vagy csak egy karcolás volt a lemezen...egy korábbi mély sérülés, ami miatt nem léptek előre, nem jutottak tovább, csak körbe-körbe járták a táncot, az ő táncukat...
Nem jutottak se előre, se hátra...egy helyben toporogtak...
Pedig csak egy ugrás kellett volna, hogy a mikrobarázdák közti karcot átlépjék...csak egy mozdulat kellett volna, hogy a lemezjátszó tűjét áttegyék hibátlan, karcmentes részére a korongnak...
Nem volt sem ugrás, sem mozdulat...ott maradt megakadva...ugyanazt a sort hallották mindig, újra és újra...
Buta, naív módon azt hitték ez az élet, hogy ennél jobb már nem is lehetne...
Hiszen mi kellhet annál több az ember fiának, hogy a karjai között van az akit szeret, csókolhatja azt akit szeret...
Egy helyben toporogtak, lelassult a táncuk, már nem pörögtek, a lány belefáradt, elszédült...
Nem is volt az már tánc...
Csak kapaszkodás...csak egymás kezébe markoló két ember, akik talán félelemből nem engedték csak el a másikat...
A lemezjátszó csak tette a dolgát, ismételte folyamatosan a dallamot, ahogy körbeért rajta a bakelit korong...
"Mad world"...
A fiú nem tette meg amit kellett volna, nem fogta meg jó erősen és nem rántotta át a karcoláson, ami közben szakadékká mélyült és csak szélesedett..egyre nagyobb lett.
Egyszer csak, talán külső indíttatástól vezérelve kitépte magát a lány az ölelésből, elrugaszkodott és átugrotta azt a mélységes nyiladékot amit a tű vájt a lemezbe...
Kitépte magát azok a karok közül amik ugyan biztonságos fészket adtak de nem vittek előre...
Elrugaszkodott...és ugrott...
Átért egy másik világba, más zenét hallgat, más zenére és mással táncol tovább...
Nem szólt, nem húzta magával, nem kérte, hogy ugorjanak együtt...
A fiú ott maradt a szakadékon innen, ami azóta Grand Kanyon méretűre nőtte ki magát...azt már senki és sehogy át nem ugorhatja, át nem hidalhatja...
Ott ragadt egyedül a táncban...
Kérte...vissza is húzta...vissza is rántotta, hogy még egyszer, talán utoljára járják el azt a táncot, járják el a táncukat, hogy hallgassák még egy kicsit azt a számot...
A lány visszalépett egy kicsit, újra táncoltak...de nem haladtak, nem értek oda sehova...
A megakadt lemez azóta is körbe-körbe jár...csak egy szólam hallható...
"Mad world"
Csak egy megakadt lemez volt...nem járt le, nem hallgatták soha végig...együtt nem tudhatták meg soha, hogy mi van a karcoláson túl.
Soha nem járt le a lemez...ott maradt a lejátszón, újra ismétli önmagát...
Csak egy megakadt, végig soha nem hallgatott albumként maradtak ott a lemezjátszón...ami azóta is körbe-körbe, embert szédítően forog...
Csak egy megakadt lemez volt...
