Ha olyan szerencse ér egy egyedülálló embert, hogy olyan ember szeretne vele megismerkedni aki elsőre szimpatikus és tetszik neki, akkor nem szabad sem elutasítani a közeledését sem félni tőle, hogy újból csalódás ér.

Ha korábban értek csalódások vagy kemény szívtörések értek, akkor sem lehet örökre azokra hivatkozni és azok miatt örökké, egy életen át várfalak között élni.

Nagyon biztonságos ha falak között élünk mert úgy elhatároljuk magunkat mindentől és mindenkitől ami és aki árthat nekünk, de egyben rabok is vagyunk...saját falaink rabjai.

Nem kell,nem szabad, de nem is lehet a korábbi párkapcsolatokban ért fájdalmakat elfelejteni!

Mindegyiket kezelni kell és helyére tenni, le kell mindegyikből vonni a tanulságot és úgy kell értékelni azokat mint egy tapasztalat szerzés!

Azért mert egy vagy több valakiben csalódtunk életünk során még nem elég indok ahhoz, hogy általánosítsunk és mindenkire ráadjuk a szemét, kihasználó, hazug, becstelen, aljas, képmutató jelzőt!

Csak ő vagy rosszabb esetben ők voltak azok aki becsaptak ,kihasználtak,megcsaltak, sárba tapostak...

Nem mindenki olyan mint amilyen eddig jutott!

Csakis bizalommal és őszinteséggel lehet újra közel engedni bárkit is!

Le kell tenni a korábbi fájdalmainkat rejtő bőröndjeinket, kívül kell hagyni azokat abból a palotából ahova beinvitáltak!

Elsősorban bízni, hinni kell magunkban, hogy alkalmasak és képesek vagyunk új kapcsolatra amiben csak magunkat adjuk, de azt teljes valóságában!

Félre kell tenni minden előítéletünket, nem szabad úgy belekezdeni egy ismerkedésbe, hogy bármi rosszat feltételezünk az illetőről vagy ráaggatjuk a korábbi partnereink jellemvonásait!

Ő nem ő!

Tiszta lappal kell indulni, úgy kell kezdeni, hogy nyitottak vagyunk és pozitívan állunk hozzá az újhoz!

Csak a jót szabad feltételezni bárkiről akinek -ha már volt olyan bátor és kezdeményezett- meg kell adni az esélyt arra, hogy megismerjen!

Csak akkor szabad egy új kapcsolatnak utat engedni ha minden korábbi sérelmünket,bánatunkat már elengedtük és megbocsájtottunk annak aki nekünk nem tetsző dolgokat tett!

Ha már úgymond túl vagyunk rajta és már újra magunk vagyunk, aki más se nem siránkozik a régi miatt se nem vágyódik a régi után, de még szexuálisan sem, akkor elérkeztünk arra a pontra, hogy meg tudjuk engedni egy új embernek, hogy része legyen az életünknek.

Védekezést fel kell adni, a falainkat saját magunknak, belülről kell lebontani, a kapuinkat szélesre kell tárni és teljes bizalommal kell fogadni azt aki érkezik!

Könnyebb eljátszani örök védekező pozícióban a megsebzett és áldozat szerepet mint újra közel engedni valakit, de ha nem akarunk magányos farkasként remete vagy apáca életet élni akkor meg kell engedni azt a luxus cikket magunknak, hogy bizalommal fordulunk oda ahonnan kíváncsi tekintetek fürkésznek!

Sokszor összetörhet egy szív, de hihetetlen módon képes regenerálódni és soha nem lesz örökre érzéketlen ha hiszünk, bízunk magunkban és hiszünk, bízunk az emberekben!

Azon a pár emberen kívül akik ártottak nekünk nagyon sok él még a Földön, nem mindenki olyan mint akikkel eddig összehozott a sors.

Ha valaki közelít és már nem bánkódsz a korábbi miatt akkor meg kell engedni, hogy közelebb kerüljön.

Az örök elutasító, megközelíthetetlen emberből megengedővé, befogadóvá kell átalakulni ahhoz, hogy legyen esély a jövőben arra, hogy valami szép dolog történjen velünk!

Gátlásainkat és a múltból táplált félelmeinket le kell vetkőzni és bátran, nyíltan kell újra kezdeni!

Ahhoz, hogy bárki bejöhessen a palotánkba tárt kapukkal kell fogadni!

Senki de senki nem indul faltörő kossal és ostromgépekkel ismerkedni...így ha nem nyitod ki saját magad azokat a kapukat amik hozzád vezetnek akkor legjobb esetben is csak a falaidig vagy az ajtók elé jutnak és csak a kulcslyuk lesz az ahol a tekintetek találkoznak...

Azon keresztül se kommunikálni, sem érintkezni, sem találkozni nem lehet...

Még egy szál rózsa sem fér át rajta...

Neked magadnak kell beengedni azt aki ott áll már a küszöbön és várja, hogy megnyíljanak előtte a súlyos vaskapuk.

Nem vár örökké, nem lesz ott időtlen-időkig!

Ha nem fogadod, nem engeded be most akkor hátat fog fordítani és tovább áll...ott fog kopogtatni, ahol be is engedik...

Csak be és meg kell engedni, meg kell adni magunkat az új érzéseknek, ami felkavaró, lehet, hogy megzavaró, de akkor is jó és szép!

Kulcslyuk helyett tárt kapuk legyenek az új jövevény előtt!

Ne ijedjen meg, ne kapcsoljon hátramenetbe ha elénk ér!

Könnyítsük meg a dolgát azzal, hogy

Kulcslyuk helyett tárt kapuk fogadják!