Ki az akit annyira meg tudunk szeretni, hogy társunkká tudjuk fogadni?

Ki az akit annyira meg tudunk szeretni, hogy vele akár oltár elé tudjunk menni?

Ki az akit annyira meg tudunk szeretni, hogy vele egy életet nem csak letudunk hanem leakarunk élni?

Ki az akit annyira meg tudunk szeretni, hogy vele mindig és mindenkor jól érezzük magunkat?

Aki megfelelő.

Aki minden jellemvonásában megvalósítja azt amiről addig csak álmodtunk.

Aki megfelel annak az általunk felvázolt ideálnak amit valamikor kialakítottunk magunk előtt.

Aki megfelel a jogos elvárásainknak, aki teljesíti az alap feltételeinket.

Kell szerelem is egy párkapcsolatban, hiszen az az üzemanyaga az egésznek, az élteti, de annak a kialakulásához több dolognak, körülménynek is egybe kell vágnia.

Nem szerethetünk érzelmileg éretlen embert aki hisztis, csapodár, elköteleződni képtelen, nem egyezik velünk a jövő terve...

Szeretni csak azt lehet aki megfelel  nekünk.

Megfelelővé válni nem akkor kell amikor megismerkedünk valakivel és az ő ízlésének megfelelően átalakítjuk magunkat, hogy jók legyünk neki, hogy ne találjon semmi kivetnivalót bennünk!

Aki akkor akarja társát megfelelővé alakítani amikor már együtt vannak az megint csak helytelen, mert az embert nem szabad átalakítani, tetszésünknek megfelelően farigcsálni...

Ha valakinek meg agarunk felelni az magunknak súlyos teher, túl nagy erőfeszítés, amit nem szabadna erőltetni mert vagy súlyos kisebbrendűségi komplexus vagy megfelelési kényszer alakulhat ki!

Ne becsüljük magunkat le, ne akarjunk senkinek se megfelelni aki nem úgy szeret meg minket ahogy vagyunk!

Ne veszítsük el a helyes önértékelésünket csak azért, hogy valakinek tetsszen az ami nem mi magunk vagyunk!

Ne akarjunk tetszeni úgy valakinek, hogy közben nem magunkat adjuk mert az túl kevés vagy túl sok neki!

Akinek nem vagyunk úgy jók ahogy vagyunk, ami a magunk természete annak nem vagyunk megfelelőek és csak nagy erőfeszítések árán érhetjük el a változást aminek a végeredménye az, hogy ő jól járt de a mi jellemünk elveszett, neki megfelelően átalakult.

Így lesz egy ember aki jól járt mert kapott egy a saját kényére-kedvére formált embert...de az aki csak neki lett megfelelő de magáz súlyosan leértékelte így az a kapcsolat minden lesz neki csak nem jó, nem örömteli, nem fejlődés és nem építő!

Ezáltal feszélyezve fogja magát érezni, mivel soha nem adhatja majd saját magát örök feszültség lesz az élete...

Ha valaki azért alakítja csak át magát, hogy valakinek megfeleljen az erősen partner függő...egyedül gyenge és nem tud megállni a saját lábán...

Mindegy milyen áron de kapcsolatban akar lenni...saját magát dobja oda és feláldozza saját magát is a kapcsolatért, ami nem lesz soha örömteli...csak van. Valakinek ennyi elég.

Már akkor megfelelőnek kell lennünk amikor nem ismerjük egymást...

Nem megfelelővé kell válnunk hanem megfelelőnek kell lennünk már abban a pillanatban amikor felvesszük egymással a kapcsolatot.

A hosszú ismerkedési folyamat alatt derül csak ki az, hogy ő igencsak teljesíti mindazt ami nekünk kell, hogy mindenben úgy tesz ami nekünk tetszik.

Ne neki váljunk megfelelővé, ne neki, ne miatt változzunk, senki nem ér annyit, hogy feladjuk a személyiségünket!

Az már csak egy kényszer szülte és terhes kapcsolat lenne, amiben nem marad fenn mindkét fél egyénisége mert az egyik fél a másik miatt csak neki lett megfelelő...

De önmagának nem is megfelelő a kapcsolat és az sem aki miatt elfelejtett saját maga maradni...

Aki nekem megfelelő az nem akar megváltoztatni, mert neki én úgy vagyok megfelelő.

Csak találkozni kell a két embernek akik mindketten megfelelőek a másik számára és optimális esetben boldogan élnek amíg meg nem halnak.

Persze nem ilyen egyszerű...

Csak akkor ha életük végéig megfelelőek maradnak a másiknak...

Aki megfelelővé akar tenni, az nem a mi saját értékeink miatt van velünk, annak nem mi kellünk. Neki az kell akivé válunk ha átalakulunk.

Kényszerből, parancsszóra nem egészséges megfelelővé válni, mert az számunkra olyan terhet jelenthet, hogy ne is éri meg... Nem az vár ránk az út végén ami méltó lenne hozzánk...

Csak egy kényszerállapot lenne...

H nem vagyok most megfelelő akkor ne is akard, hogy azzá váljak!

Ha most sok vagyok, akkor ne vegyél el belőlem, ne vágjál le darabokat! Hidd el, nekem hiányoznának!

Ha kevés vagyok, akkor ne rakj hozzám semmit, ne akassz rám semmit! Hidd el, nekem az teher lenne és meggörnyednék alatta!

Ha nem vagyok most megfelelő!

Akkor később se leszek és ne is legyek!

Ha nekem épp megfelel ő, ha neki én vagyok az épp megfelelő.

Akkor a kapcsolat is pont

Megfelelő.