Te is más vagy...én is.

Te nem vagy férfi én nem vagyok nő.

Te nem vagy én, én nem vagyok te.

Itt kezdődik sok embernél, sok kapcsolatnál a probléma...az örök ellentét.

Ha ügyesek vagyunk akkor lehetünk mi de addig hosszú az út.

Te is más nyelvet beszélsz és én is.

Én nem értelek téged, te nem értesz engem.

Neked is más a szép fogalma és nekem is.

Te a vágottad szereted én csakis a cserepeset.

Ha nem húzod el a függönyt akkor soha nem látok beléd a szemeidnél mélyebbre...ha nem úgy mondod, hogy megértsem akkor soha nem hallak a szavaidnál tisztábban...

Csak annyira látok beléd amennyire engeded...csak azt értem meg amit az én nyelvemen mondasz.

Te is más nyelvet beszélsz és én is...

Kezdetben idegenek vagyunk egymás számára...pont annyit értünk mintha két külföldi beszélgetne akik nem értik a másikat.

Meg kell tanulni egymás nyelvét ahhoz, hogy megértessük magunkat a másikkal és mi is megtudjuk mit akar a másik.

Nagy odafigyeléssel, sok bele fektetett energiával sikerülni is fog. Ha pedig megengedjük a ma már luxus cikknek számító bizalmat és beengedjük őt a magán területünkre akkor könnyebb dolga lesz és nem fog a sötétben tapogatózva találgatni arról, hogy mik és kik vagyunk valójában.

Mindenkinek más a nyelvezete így a szeretetnyelve is más...

Nem elég a múltból hozott tapasztalatainkra hagyatkozni amikor egy új emberrel kerülünk kapcsolatba, hozzá új szótár kell. Mások a szokásai, más ízeket szeret, máshol vannak az érzékenyebb pontjai...más virágot szeret...a végtelenségig lehetne sorolni, hogy mi az amiben különbözik elődjétől aki az én múltam.

Meg kell könnyíteni az új jövevény feladatát és segíteni kell neki megtalálni a hozzánk vezető utat azzal, hogy elmondjuk az amik és akik vagyunk!

Rengeteg időt és energiát ölhetünk bele feleslegesen valakibe amikor próbáljuk lehámozni róla azt a burkot ami eltakarja előlünk, ami mögé elrejtőzött előlünk és a világ elöl...

Húzd fel a redőnyt, hogy beláthassak hozzád az ablakodon ha azt akarod, hogy megismerjelek!

Ne tegyél némasági fogadalmat, ne várd meg, hogy kérdéseim özönével árasszalak el, hogy megtudhassam azt amit szeretnék!

Ne legyél se visszafogott se nyafka amikor ismerkedni szeretnél!

Az ismerkedés mit ahogy a szó is mutatja arról szól, hogy minél több mindent megtudjunk a másik félről.

Ha ez gátlásokkal, félelmekkel telve történik akkor hiábavaló próbálkozás a másiknak...soha egy lépéssel sem fog közelebb kerülni...hiú ábránd lesz számára az, hogy megismerjen.

Más vagyok, különbözöm tőled.

Más dolgok érdekelnek, más dolgok éltetnek.

Ha titokban tartom előtted akkor soha nem leszek őszinte, mindig csak azt arcom látod amit megmutatok neked...ez lehet, hogy kevés ahhoz, hogy mellettem horgonyozz le.

Ha azt akarod, hogy őszintén és nyíltan viseltessenek veled akkor te sem foghatod vissza magad, nem bújhatsz el és nem játszhatod azt, hogy kérdezz-felelek...

Felelj mielőtt kérdeznek, mesélj mielőtt kérik!

Ne a saját nyelveden...de az enyémen se.

Meg kell találnunk a közös, mindkettőnk számára érthető nyelvezetet ahhoz, hogy ne mindenki csak a saját igazát védje, hogy ne mindenki a saját érdekeit tartsa szem előtt, hogy ne mindenki csak saját magát értse...

Mindannyian mások vagyunk az összes többi számára.

Te is és én is.

Ha furcsa és érthetetlen számodra az ami én vagyok akkor vagy érdekeljen, hogy miért vagy lépj tovább!

Ne nézz le senkit azért mert ő máshogy főz vagy más, egyszerűbb ételeket szeret...

Ne nézz le senkit mert nem cukorral issza azt az ütős feketét!

Te úgy iszod én így. Fogadd el!

Csak akkor lehet megtalálni a közös hangot, a közös nyelvet ha megértjük és elfogadjuk azt, hogy mások vagyunk.

Akkor nem megyünk egymás agyára ha elfogadjuk a másikban mindazt ami bennünk még nyomokban sem fordul elő.

Ahhoz, hogy elköteleződhessünk valaki mellett alaposan ki és meg kell ismerni.

Ne legyünk rejtvények és ne maradjunk rejtélyek a másik számára ha ő már tud őszinte és nyitott lenni az irányunkban!

Oda-vissza kell működnie a megértésnek és elfogadásnak különben semmi értelme az egésznek.

Ha te soha nem érted meg és nem fogadod el a másikat akkor ne csodálkozz ha ez neki egyszer elviselhetetlen teherként fog jelentkezni és vagy faképnél hagy vagy magába fordulva, passzív üzemmódba vált a kapcsolatot illetően!

Ne változtatni akarj a másikon, ne akard a saját tetszésednek megfelelően átszabni a jellemét!

Ő más mint te!

Ne akard lefarigcsálni róla azt ami nem tetszik vagy ami számodra érthetetlen!

Ha mégis ezt teszed, ne csodálkozz ha a végén elfogy...nem lesz mit faragni rajta és már fogpiszkálónak sem lesz elég az ami maradt.

Nem vagyunk sem ellenségek, sem ellenfelek!

Csak

Mások vagyunk.