Két ember párkapcsolatának többféle módon lehet vége.

Történhet úgy, hogy

"Legyünk, maradjunk csak barátok!"

Ekkor hülyeségnek hangzik a felszólítás, pontosabban kérdés mert egy szerelmi kötődést nehéz úgy átalakítani barátsággá, hogy az működjön is és ne legyenek benne a korábbi érzelmi szálak miatti emlékek, illetve vágyak és célok...

Hogyan lehetne egy korábbi szerelmes pár a későbbiekben barát? Egy barát az barát és nem a korábbi szerelmeink közül kerül ki...

Lehet békével és méltósággal elválni de az utána lévő kapcsolat minden csak nem baráti. Inkább nevezném normális embertársinak semmint barátinak.

Nem jobban és nem is kevésbé fogjuk őt szeretni és tisztelni mint bárki mást miután elválnak útjaink...

Egy kapcsolatot úgyis meg lehet szakítani, hogy szó szerint egyik pillanatról a másikra lecsatlakozunk valakiről és egy pillanat alatt elszakítjuk azt a köteléket ami összeköt vele.

Ez igen fájdalmas de gyors folyamat, amit nehéz megérteni, mert nem érzékelünk problémát vagy nem veszünk tudomást azokról, csak akkor eszmélünk fel amikor már vége is...

Egyik nap még minden ok-nak tűnik, másnapra már mindenki megy a maga útján...

Ez igen heves módja egy párkapcsolat megszakításának de még mindig jobb annál amikor nem történik tulajdonképpeni lezárás, mert ilyenkor világosan és érthetően közlik azt, hogy ennyi volt, nincs tovább...

Legrosszabb az amikor akár már hosszabb ideje nem tökéletes a kapcsolat a két fél között, megszokják ugyan az érzelmi sivárságot de mégsem szakítanak csak úgy elvannak mint a befőtt a spájz felső polcán...

Nincsenek nagy érzelmi viharok, nincsenek dühkitörések, elmaradnak a tányér dobálások...nincsenek szenvedélytől fűtött veszekedések...

Ilyenkor megtörténhet, hogy az egyik fél, hogy a hiányzó vagy kihűlt szenvedélyt pótolja, visszahozza azt az életébe külső forrást keres...

Nem szakít mert a másik iránt szánalmat érez, sajnálja is kitenni a folyamatnak ami egy szakítással jár...nem érez iránta szerelmet mert akkor eszébe sem jutna az, hogy félrelépjen, hogy megcsalja...

Aztán amikor az új már tűnik olyannak, hogy megérje a korábbit felrúgni érte, akkor lép le az illető, de akkor sem úgy ahogy illene vagy ahogy könnyű lenne annak aki csak áll és nem érti...

A szakítás legrosszabb módját választja...nem is szakít csak eltűnik, nem köszön el, nem búcsúzik, csak lép egyet és részéről le is van tudva...

A ghosting fogalmát testesíti meg az eltűnése, a felszívódása...

Nem varrja el a szálakat, nem zárja le a történetet, nem szakít csak megy...nem méltatja a másikat arra, hogy megadja neki az esélyt arra, hogy könnyen le tudja zárni a kapcsolatukat.

Az akit így hagynak el csak egy temetetlen halott lesz...

Ott marad két világ között lebegve. Nem tartozik sehova mert onnan még nem jött el, tovább sem lépett még pont azért mert nem tudja, nem tudatták vele, hogy ne reméljen semmit mert vége...

Egy temetetlen halott lesz az akinek nem adják meg a végtisztességet.

Akitől búcsúzás nélkül mennek el az akár örök várakozásban élheti tovább az életét...csak várja, hogy írjon, hogy szóljon... Hiszen nem váltak el, nem szakítottak.

De ha sikerül is magában lezárni a múltat, ha sikerül túltennie magát a történteken akkor is hosszú időre megbélyegzett lesz az érzelmi élete...

Fog majd tudni új kapcsolatokat kialakítani mert ő előtte is tudott...csak az lesz a különbség, hogy akár hosszú időre is búcsút mond az érzelmeknek, mert titokban még mindig azt szereti aki csak eltűnt, akitől el sem tudott köszönni...

Nehezen fog újra szeretni, nehezen fogja újra megnyitni a szívét más előtt hiszen egy olyan ajtót ami nyitva maradt, amit a küszöb elé tett ék miatt nem lehet bezárni...addig nem fog tudni egy új ajtón kopogtatni amíg az előzőt be sem zárta...

Akitől elköszönés nélkül lépnek le valakitől az ahhoz lehet hasonlatos amikor a háborúba menő katonák évek múlva sem adtak magukról életjelet mert vagy ott maradtak a csatamezőkön vagy csak nem fogságba estek és nem tudtak írni...őket is csak várták...csak várták és reménykedtek, hogy élnek és egyszer majd biztos hazatérnek oda ahol évek múltán is tárt karokkal várják majd...

Amíg nem tudjuk biztosan azt, hogy valaminek vége addig nem lehet továbblépni, mert ott ragadtunk abban az időben amikor még jelen volt az életünkben az aki csal eltűnt, aki csak nem ad életjelet magáról...

Egy ghosting módjára lelépő ember is örök várakozást hoz létre azzal, hogy nem zárta le az előzőt, hogy nem adta világosan tudtára valakinek, hogy eddig tartott mindaz ami közös volt.

Aki így megy el az számítson arra és vállalja is a felelősséget azért, hogy hagy maga után egy temetetlen halottat, aki csak lebeg a két világ, a lezáratlan múlt és a jövő között...

Nem adta meg a végtisztességet egy kapcsolat halálának...