Valószínű, hogy mindenki hallotta már ezt a közmondást és tisztában is van a jelentésével.

Este az ember felönt a garatra, eljön a másnap ami nem mondható kellemesnek...

Mindene fáj, inkább halottnak mint élőnek érzi magát...

Ekkor jöhet a népi "gyógymód" a kutya harapást szőrével...

Nevezhető egyáltalán gyógymódnak vagy csak arra elegendő, hogy nem szálljon fel a köd a szemünk elől és megmaradjon a zsibbadt állapot?

Érdemes-e és szabad-e egyáltalán alkalmazni ezt a formáját amikor másnap felébredünk és még forog a világ?

Nem igazán jó semmire, nem leszünk tőle jobban csak pillanatnyi javulást érzünk az újabb adag figyelem elvonó nedűből.

Szerelmi életünk fájó sebeit, szétmarcangolt szívünket sem gyógyítjuk meg azzal ha a szakítás után másnap úgy döntünk, hogy "miért is ne,mert én megérdemlem" alapon gyógyírként csajozni vagy pasizni kezdünk.

Nem gyógyít meg a sör sem ha ég a pokol az előző esti buliban leküldött túlzott mennyiségű szesztől...

Nem érünk el vele semmi javulást, maximum pár percig jobban leszünk.

Szerelmi csalódás, fájó szakítás után sem kezdhetünk azonnal semmilyen értelemben partner után nézni vagy úgymond "bosszúból" lefekszünk az elsővel aki az utunkba kerül.

Nem érünk el vele semmit csak azt, hogy még jobban kiábrándulunk az emberekből és mindjárt helytelen következtetésre jutunk, hogy

"na ez sem és más sem különb mint ő volt,hiszen első szóra meglett"

Nem helyes ha gyógyírként csajozást vagy pasizást írunk fel magunknak ahelyett, hogy kigyógyuljunk az előzőből...

Mert igenis ki kell gyógyulni egy szakításból, ki kell gyógyulni a szerelmi bánatból, hiszen pont olyan tüneteket képes produkálni mint egy súlyos kórság ami ledönt a lábunkról és ágynak esünk tőle...

Azt sem kezelhetjük úgy, hogy még több bacit vagy vírust ide nekem!

Szerelmi csalódást, bánatot ki kell heverni, ki kell mászni a gödörből ahova zuhantunk, gyógykezelésként pihenést, magunk összeszedését választhatjuk csak.

Nem ugorhatunk azonnal vagy rövid időn belül valakinek a karjai vagy lábai közé...nem fog meggyógyítani a gyors szex valakivel akinek két nap múlva a nevére sem emlékszünk...

Nem fűthet a bosszúvágy a másik nem iránt, nem táplálhatunk sem gyűlöletet, sem semmi negatív érzelmet a többiek felé azért mert épp mi voltunk most az akit pofára ejtettek!

A legrosszabb döntésünk az lehet ha még azelőtt ismerkedünk mielőtt végérvényesen és visszavonhatatlanul nem tettük helyére az előző szerelmet ami rútul ért véget...amíg nem tettük el a felső polcra a többi lejárt lemez közé addig nem hallgathatunk új albumot...

Szívünk is régi módi de annál tökéletesebb de nem képes két lemezt lejátszani...kétfelé nem tud szerelemmel szeretni.

Amíg él az előző addig nem enged be másikat, viszont ha elmúlik egy szerelem akkor helyét ki tudja tölteni egy új és még szebb .

Nem helyes ha olcsó vigaszt, valamiféle pótlást keresünk bajunk orvoslására.

Nem fog elmúlni ha nem hagyjuk, hogy elmúljon, nem fog csökkenni a vágy a múltba mindaddig amíg nem zárjuk le, amíg nem zárjuk be azt az ajtót ami odavezet ahol jó volt ugyan és szép de már csak a múltunk egy része.

Nem orvosolható szerelmi bánatunk sem szexel sem túl hamar elkezdett ismerkedéssel.

Ha túl hamar, túl gyorsan kezdünk bele új kapcsolatba akkor csak pótlásra lesz jó vagy pillanatnyi kielégülésre...

Amíg nem hevertük ki addig csak panaszkodó alanyai lehetünk valakinek, akinek elsírhatjuk a bánatunkat és a negatív élményünket.

Ne siratófalat vagy panaszirodát keressünk!
Csak egyet tehetünk amikor magunkra maradtunk...

Vonuljunk vissza a várunkba egy előre meg nem határozott időre és pihenjünk, elemezzünk, gyógyuljunk és örüljünk újra az élet adta szépségeknek!

Ne keressünk senkit és semmit aki pótolhatja, felválthatja őt!

Őt nem lehet sem pótolni sem felváltani.

Mindenki egyéni így egyéni módon szeretjük.

Ahogy őt szerettük úgy senki mást nem fogunk.

El kell fogadni, hogy ő már nem életünk része, fáj de el kell engedni ahhoz, hogy mi magunk is tovább tudjunk lépni.

Tovább és nem vissza.

Csak előre, csak felfelé haladhatunk az utunkon.

Egyedül kell lenni ahhoz egy bizonyos ideig, hogy szívünk sebei összeforrjanak, hogy ne fájjon ha valaki hozzáér!

Időre van szükség, hogy beforrjanak a karmolások, hogy a sebek teljesen beforrjanak.

Se túl hosszú, se túl rövid ne legyen azaz idő amit egyedül töltünk és amit tanulásra fordítunk.

Nem kell kapkodni, főleg nem sietni.

A kutyaharapás szőrével csak egy közmondás, egy szólás-mondás, legjobb esetben is csak egy hiedelem de nem gyógymód.